Ahogy szinte minden nap, tegnap is átnyargaltam a Fő téren, és nyargalás közben a látóterembe kerültek ezek a sátrak.

„Hát persze, újraélesztési maraton vagy mi!” – villant át agyamon, és roppant büszke voltam tájékozottságomra.

Még lassítottam is, hogy mobillal fotót lőjek a távolból.

Pénteken kora dálután még volt valamilyen mozgás a sátraknál, később azonban már csak egy árva újraélsztő csapatot láttam tevékenykedni.

A fotózásom oka meglehetősem tendenciózus.

Merthogy a mostani Fő téri maraton kiváló alibi, hogy végre megmondjam nektek a tutit a szombathelyi újraélesztési lázról.

Mindenekelőtt valljuk be, ennél sokkal rosszabbul is járhattunk volna. (Mondjuk egy 15 milliárdos focistadionnal. Ja, hogy az épül. Bocs, akkor ez rossz példa).

Az újraélesztés tanítása orvos ismerőseim szerint sem haszontalan, ha csak egyvalaki tudja használni az így tanultakat, már volt értelme, csakhogy – és ezt már én mondom – az egészet így kitenni az ablakba, erőltetve, izzadva, politikai kampányba ágyazva kissé ironikus és ízléstelen. (Annyira ezért szerencsére nem, mint szegény Szent Márton nevének inflálása.)

A “segítés városa” kampány legkínosabb pillata talán az volt, amikor az Omega szombathelyi koncertjén a polgármester egy ambu babát kapott ajándékba a zenekartól. Puskás Tivadar bőrdzsekiben és farmerban pattant a színpadra. (A fotót én készítettem.)

Szóval a tíz napi újraélesztési show végeredménye nálam így néz ki.