Este átfutottam a Fidesz ikszedik kongresszusának az összefoglalóját. Az írás kb. annyi izgalmat okozott, mint amikor annak idején összejött az MSZMP KB, és megmondták a tutit a folyó ügyekről.

Hogy például az erkölcstelen Nyugat haldoklik, és nekünk ezért nehéz, de jó irányba változnak a dolgok, így egyre jobb lesz, aki nem hiszi, az olvassa, nézze, hallgassa többet az állami médiát.

Hogy most éppen az egypártrendszer felé araszolunk, az inkább a töketlen ellenzék és a gyermekkorban ragadt választópolgár lelkén szárad, semmint a kormánypárton, mert hát a politikus mi másért lett politikus, minthogy élvezze a hatalom mézédes ízét; csak hát ettől még nem töltenek el örömmel a fejlemények.

Nyugtalanságom egyik oka a permanens magas hőfokon tartott politikai kampányhisztéria, amely állandóan új és új célpontot talál magának. Amíg a bankárok és a közműcégek voltak csak az ellenségek, addig semleges és alig ártalmas populizmusnak tűnt a hozzáállás, igaz az már-már skizofrén tüneteket mutatott, amikor Brüsszel majd Amerika került a célkeresztbe.

Ám eddig a közpénzből szított – a félelemben és bizonytalanságban szocializálódott, izolált, a nagyvilág dolgai iránt nem túl érdeklődő lakosságban kétségkívül megértő fülekre talált – masszív bevándorló-ellenes kampány a legaggasztóbb.

Plakát a szombathelyi Thököly utcában. A budapesti olimpiáról nem kérdeznek meg bennünket, mert kevés róla az információnk. A Közel-Keletről és az európai kontinens gazdaságáról nyilván sokkal több.

Nem kötelező szeretni a bevándorlást és nem kötelező egyetérteni a német kancellárral. Külföldi oldalakon én is olvastam figyelemre méltó, józan elemzéseket mindenféle szempontokról, de ez a kínosan erőltetett, enyhén gyomorforgató kommunikáció annyira a primer ösztönökre hat, hogy bennem óhatatlanul  felmerül a kérdés: Miért is erőltetik ez a vonalat. Miért lett ez hirtelen mindennél fontosabb?

Ha tudnám, hogy bármi értelme lenne, a szakmányban gyártott rémhíreket győzelmi zászlóként osztó Facebook-ismerőseimtől egyesével ugyanazt kérdezném, mint a Fidesztől így kongresszus után. Mert rendben, a rendőrségi statisztika szerint napi 8-10 bevándorló érkezik most hozzánk, plakátoljunk hát, gyűjtsünk aláírásokat, akciózzunk, kampányoljunk rogyásig.

De tessék nekem válaszolni arra az egyszerű kérdésre: Önök hogyan képzelik el Magyarország jövőjét 10, 20 vagy 50 év múlva? És hogyan jutunk el odáig? Hogy lesz ebből középosztály, egészség, gyerekek, jövendő és bármi ilyesmi?

Merthogy az utóbbi évek eredményei erősen anorexiásak, és nem látni, hogy ezekkel a plakátolásokkal és aláírási kampányokkal bármenyire is hízlalni lehetne őket.

Na persze – teszem hozzá halkan – az is szempont és motiváció lehet, ha valakinek összejön annyi a svájci (ibizai stb.) számlán, hogy többi nem kell azzal foglalkozni, hogy mi lesz 10, 20 vagy 50 év múlva.

Good Girl Hesna

A tévét továbbra sem nézem, de a múltkor véletlenül fültanúja voltam a Bábel – Hesnával a Világ egyik epizódjának.

Pont ott kapcsolódtam be, amikor a hölgy az a kérdést tette fel, hogy vajon milyen hatékonysággal lehet a tömegeket befolyásolni.

Good Girl Hesna

A megkérdezett Anthony Pratkanis a műsor legelején a következőket mondja: A legjobban a félelemmel lehet manipulálni az embereket, legyen szó politikáról vagy reklámról. Először is kell egy félelemforrás, mondjuk egy bűnbak, akit valamilyen problémáért okolni lehet. Ha ez megvan, akkor már csak egy egyszerűen kivitelezhető megoldással kell előrukkolni. Az emberi agy ugyanis ezeket igényli .

Pratkanis szerint az internet egyik érdekes jelensége a tömbösödés. Mindenki a saját csoportjába zárja saját magát, onnan tájékozódik. „Az emberek meggyőzik magukat, hogy mi az, amiben hinniük kell” – mondja a riportban a fickó.

Később még sok mindent hozzátesz, például azt is, hogy akkor foghatunk gyanút, hogy nem meggyőzni, hanem megvezetni akarnak minket, ha hirtelen nagy érzelmek törnek ránk egy ügy kapcsán: sírhatnékunk támad vagy dühbe jövünk.

„Tegyünk fel magunknak a kérdést: tényleg van alapja a mérgünknek vagy csak játszanak velünk” – tanácsolja a szakember.

A Hesnának szintén nyilatkozó Robert Cialdini londoni szociálpszichológus szerint a manipuláció egy nem létező valóság megteremtését jelenti.

A fickó amúgy a meggyőzés hat alapelvével lett világhírű.

Szerinte az emberek:

1. Igent mondanak annak, akitől kaptak már valamit.
2. Igent mondanak annak, aki jól informált és szakértő egy területen.
3. Igent mondanak azokra az elképzelésekre, amelyekhez már sokan csatlakoztak.
4. Igent mondanak a ritka, különleges ajánlatokra.
5. Igent mondanak azoknak, akiket szeretnek.
6. Igent mondanak, ha ezzel következetesek maradnak egy korábbi döntésükhöz.

Hogy Hesna szándékosan vagy véletlenül vette elő éppen most ezt a témát, azt nem tudom, talán nem is fontos.

Jobban aggaszt, hogy nem kizárható, hogy a világ jobbik felén is az egysoros szlogenek és az érzelmeket felpiszkáló plakátkampányok korszaka jön a politikában.

Én meg írogathatom itt csendben a blogbejegyzéseimet.