Sok év után most először veszek részt civilként a Savaria Karneválon. Hogy ez a részvétel milyen intenzitású lesz, egyelőre fogalmam sincs.

Emlékszem, az első években nagyon nem tetszett a rendezvény, erős vidéki és amatőr ízt árasztott, ami egy tömegrendezvény esetében szinte mindig kínos.

Aztán kiforrta magát, én meg nemcsak megbarátkoztam vele, de meg is szerettem.

Esténként ücsörögtem a szalmabálákon a csillagos ég alatt, kellemes vagy borzalmas borokat kortyolva, emlékszem, egyszer még vásárfiát (bicskát) is vettem a Fő téri piacon, meghívtam az ország másik végében élő ismerősöket, és büszkén mutattam nekik, hogy nálunk mi van.

Mert a lokálpatriotizmusnak íze és ereje van.

A csúcspont – és talán fordulópont – az volt, amikor az éjszakákat a cég Fő téri internet-sátrában sátrában töltöttük.

Nekem a csütörtök a kedvenc karneváli napom. Ekkor már le van zárva a Thököly utca, de még alig van forgalom. Ideális közlekedni gyalog és biciklivel. Csütörtökön még kevés a turista, a helyiek pénteken dolgoznak, így ezen az estén válogatott társasággal lehet inni. Még minden új, tiszta, és mindenki lelkes. Jesszus, talán én is?

Aztán elkezdtem unni, ott voltam, mert ott kellett lennem, de valójában iszonyúan nem érdekeltek sem a hivatalos számok, hogy hány helyszín meg hány program, sem a koncertek, sem a vásárok, sem a felvonulások. Pedig ott várt az emeleti, belvárosi ablak, szuper rálátással a jelmezes tömeg fáklyás menetelésre, amit nem néztem meg, csak a fotóst kültdem el.

Már nem éreztem lokálpatrióta bizsergés, csak unalmat, és csak arra vártam, hogy egyszer ne kelljen ott lennem.

És most már végre nem kell, visszamehetek a startvonalhoz.

Amikor véglegesen összegubancolódnak a szálak, általában ez a legjobb megoldás.

Frissítés: Csütörtökön este be is mentem a sűrűjébe. A nagyszínpadon elég gázos zene szólt, nem tudtak lekötni a Fő téri vásár kézműves szappanjai, viszont rácsodálkoztam az árakra. Meglehetősen sok pénzért meglehetősen rossz bort ittam a Borok Utcájában, majd végül a Móló teraszán kötöttem ki. Itt elücsörögtem egy-két kellemes órát (olaszrizling). Azt hiszem, az idén nekem ennyi volt a karnevál. Még szokjuk egymást.