A brit kutatók helyében kezdenék aggódni, mert nagyon jönnek fel az amerikaiak.

Már nemcsak a férfitánc dögössége, hanem a méhcsípés területén is.

Michael Smith (megérdemli, hogy leírjuk a nevét), a Cornell Egyetem végzős diákja teste 25 pontján csípette meg magát méhekkel (mindenhol háromszor, a tudomány az tudomány), hogy kiderítse, hol fáj a méhcsípés a legjobban.

A fájdalom mértékét egy 1-től 10-es skálára tette, alapegységnek a kézfejének a fájdalmát vette, használta „p < 0.0001, DF = 25, 94, F = 27.4” képletet, amit egyáltalán nem értek, de komolyan hangzik, majd kiderítette, hogy a legkevésbé fájdalmas hely a koponya, a lábujj és a felsőkar, míg a legfájdalmasabb – sorrendben – az orrlyuk, a felső ajak és a pénisz.

Ha megpróbáljuk elképzelni a kísérletet, megtanuljuk becsülni Michael Smith egyetemi hallgatót.

Innen és innen.