Korábban már kifejtettem, hogy Magyarország többek között onnan ismerszik meg, hogy itt megannyi dolog fordítva van bedugva a konnektorba.

Nálunk nemcsak a klasszikus értelemben vett politikai baloldal és jobboldal fogalma fordult ki felismerhetetlenségig, de az állampolgár és az állam viszonya is csak fejre állva nyer értelmet.

Miért pont a hiphop kultúra követné a nyugati világ csontig lerágott kliséit?

Egy igazi magyar gangsta az imidzsét nem limuzinokkal, kokainpartikkal, pisztolyokkal és kakaóbarna bőrű, hatalmas mellű bulákkal akarja erősíteni, hanem mondjuk megjelenik a low-end kereskedelem egyik reklámújságjának az elején, hogy a háziasszonyok számára löncshúst, spagettit és szószokat ajánljon, igencsak kedvező áron.

Stílszerűen anyósom postaládájába volt bedobva a hétvégén.

Ha feltételezzük, hogy profi marketingesek rakták össze a kampányt – és olybá tűnik, hogy azok -, akkor az is figyelemre méltó, hogy Ganxta Zoli lett a magyar háziasszonyok kedvence.

Amin egyébként olyan nagyon nem is csodálkozom, mert a megnyilatkozásai alapján tényleg kedves, normális, rendes embernek tűnik, és az ilyent a nők mindig megérzik.

De akkor minek ez a gangsta jelmez? – kérdezhetnénk, ha ez a probléma benne lenne a Top 1000 problémáink között.

Ennek hiányában viszont csak annyit jegyeznék meg, hogy Amerikában sem mindenki gangsta, aki annak akar látszani.

És még reklámszerződése sincs spagettira és löncshúsra.