Azt hiszem, két és fél éve nem futottam ekkorát, mint ma este. No nem volt egy nagy szám, csak magamhoz képest volt az, pontosabban az utóbbi két és fél évemhez képest érdemel meg ez a kocogásom egy ilyen rövidke kis bekezdést.

Meg aztán vigyázni is kell a számokkal. Azt vettem észre, hogy 5 (korábban 10) kilométer után az idővel és a távolsággal kapcsolatos mértékegységek meglehetősen furcsán kezdenek el viselkedni

A két és fél év már csak egy pillanatnak tűnt a mai futásom végén, és az évtizedek is furán összementek; ellenben az utolsó fél kilométer a végtelenbe nyúlt.

Ez a bejegyzés is képes lenne a végtelenbe nyúlni, de mivel agyműködésem már helyre (?) állt, tudom, hogy – olvasói szempontokat figyelembe véve – nagyon gyorsan rövidre kell ezt most zárnom, talán így harmonizál a futásommal, ami – emlékeztetőül – nem volt egy nagy szám.