Nagymamán húga okos, művelt nő volt. Sokat tudnék mesélni róla, most csak azt a mondását elevenítem fel, mely szerint az élet nagyon rövid, ezért nem szabad időnket rossz könyvekre pazarolnunk.

Én ezt a tanácsot igyekeztem maradéktalanul követni, illetve annyival egészítettem ki, hogy az időt újraolvasással sem nagyon érdemes tékozolni.

Így az ifjúsági könyveken, Tolsztoj Feltámadásán kívül talán csak a Shakespeare-drámákat olvastam többször.

De lehet, át kell értékelnem a kiegészítésemet, mert egyre többször kétkedem a saját magam által hozott szabály helyességében.

Itt van például a Francis Scott Fitzgerald kultikus regénye, A nagy Gatsby.

A művet jó pár évvel ezelőtt olvastam, és már akkor gyanús volt, hogy lehet, összecsaptam, mert nem láttam bele mindazt, ami elvileg kultikussá teszi a könyvet.

Az újraolvasás irányába hat, hogy ma este megnéztem a moziban a regény alapján készített filmet, amely egyrészt szinte szó szerinti tolmácsolása az eredeti sztorinak, másrészt meg mintha ki is folyna az az ujjai közül. (Hogy mennyire, ahhoz kellene újraolvasni a regényt.)

A film legjobb alkotóeleme egyébként nem a szerelmes Leonardo DiCaprio (ezt a szálat erőlteti a rendező Baz Luhrmann), még csak nem is az erkölcsi vonal (amely mintha erősebb lenne eredetileg) vagy a New York-i szál (ez azért le van rakva), hanem a Gatsy-partik, melyeknek a látványa, koreográfiája és hangulata olyan, hogy azokhoz még nekem is, a mára kissé antiszociális, kislámpafénynél olvasgató típusnak is kedvem szottyan.

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=hIVUlxVfOSw]

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de meg kell említeni, hogy a filmben megjelenített partik csak gyenge lenyomatai Scott Fitzgerald és felesége, Zelma egykori valódi akcióinak.

A házaspár a regényben és a filmben megjelenített jazzkorszakot nemcsak megérte, hanem tevőlegesen alakította, mikor is tökrészegen végigpartizták az országot.

A „Híres szerzők titkos élete” című könyv szerint a házaspár mindennapjaihoz tartozott, hogy beleugrottak a New York-i Plaza Hotel (a filmben is szerepel) szökőkútjába, taxik tetején táncoltak vagy éppen 10 méter magas szikláról ugrottak bele éjszaka a tengerbe. Előfordult, hogy esetenként négykézláb ugattak a társas összejöveteleken, vagy Zelma lazán lekapta és a társasághoz vágta a bugyiját.

Az 1925-ben kiadott A nagy Gatsby egyébként mindössze 30 ezer példányszámban kelt el, és az író egész életében anyagi problémákkal küszködött. Amikor 1940-ben, 44 éves korában szívrohamban meghalt, 706 dollár volt a számláján. Ebből 613 dollár és 25 cent ment el a temetési költségekre.

Zelma – aki élete utolsó éveit elmegyógyintézetekben töltötte – 1947-ben egy kórháztűzben halt meg.

Mondom, újra kellene olvasni ezt a regényt.