Lassan három évtizede írok a nagyközönségnek, de egyelőre arra még nem jöttem rá, hogy naivitásom vagy lelkesedésem visz tovább akkor, amikor olyan dolgokkal traktálom az olvasót, amikről az eszem nagyon jól tudja, hogy majdnem teljesen feleslegesek.
Ebbe a kategóriába tartozik irodalmi és zenei blogbejegyzéseim zöme, így ezek közé tartozik ez a kis szösszenet is.
De naivitás vagy lelkesedés, de egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nem hat az emberiség egészére, azaz minden olvasóra a reveláció erejével például Beth Orton.
Merthogy amikor én meghallottam először, valamikor a 90 évek végén, hát meg kellett kapaszkodnom a cd-lejátszóba, és amikor betettem a ma délután a lemezt (eredeti ám!), ugyanolyan finomnak, eredetinek és hitelesnek találtam, mint egykor, és ebbéli nagy örömömet meg kell hogy osszam Veletek.
Beszkenneltem a cd-borítót is, mert az összképhez tartozik, mert hogy valószínűleg a világ egyik legérdektelenebb házigányáról van szó. Az énekesnőről sikerült olyan fotókat a borítóra tenni, melyeket még én is szégyelltem volna a legelső digitális Kodakommal.
De lehet, valami rafkós image-ről van szó. Ezeknél soha nem tudja az ember.
Szóval tudom, hogy teljesen felesleges. De csak majdnem.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=vHqB8xuNfB8]
Én is szeretem.
http://zenebona.blogspot.hu/2013/07/the-best-of-beth-orton.html