Kb. két héttel ezelőtt kezdtem el bele-beleolvasgatni Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János „A magyarock története” című könyvébe.

Fiam kapta ballagásra az egyik ismert szombathelyi zenésztől.

A kezdeti csapongás után most már szisztematikusan és kronologikusan haladok a kétkötetes, mintegy ezer oldalas művel, amely nem hibátlan ugyan, de minden bizonnyal a műfajában a legátfogóbb alkotás, és ami fontos, egyéni zamata is van.

A számos tanulságból egyelőre kettőt emelnék ki.

1. Amit sejtettem eddig is: A kommunista diktatúra koporsójába a valódi szegeket nem a reformerek, nem az új gazdasági mechanizmus, nem Gorbacsov, Németh Miklós, az MDF, az SZDSZ, a Fidesz vagy egyéb politikai bábjátékok ütötték, hanem azok a fiatalok, akik a hatvanas években bedugták az elektronikus gitárjaikat az erősítőkbe és nekiláttak mondjuk Rolling Stones-dalokat pengetni. Nekik segítettek azok a fiúk és lányok, akik a színpadok előtt a zenébe és egymásba olvadtak. Kérném szépen, ez védhetetlen minden diktatúra számára.
2. Amit nem sejtettem: Pedig állítólag már néhány éve nyílt titok. Az Omaga-slágerek egy részének (Léna, Gammapolis, Ezüst eső stb.) a szövegét Bródy János írta. (Akit érdekel ez a téma, részleteket itt olvashat.)