Nap szerinti archívum: 2012.október.9 [19.20]

Ostrom egy kicsit másként

 : jozing / Zene by

Mottó:
“Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan…”
(Európa Kiadó: Ostromolj meg!)

Az internetben az a jó, és egyben a borzasztó, hogy számszerűsíteni lehet mindent.

Tisztán látszik, mi az, amire a nép gerjed, és mi az, ami hidegen hagyja. Ezek a számok olykor köszönőviszonyban sincsenek azzal, amit a gyanútlan olvasó gondol minderről.

Kegyetlen például a YouTube számlálója is.

Kiderül, hogy azok a zenék és előadók, akik körül gyakorlatilag az életünk folyt a nyolcvanas évek közepén, csak egy nagyon szűk réteg (nagyrészt az elvarázsolt bölcsészhallgatók) univerzuma volt, sok győnyörűséges köldöknézegetéssel és megismételhetetlen éjszakákkal.

Alba Hyseni Európa Kiadó-feldolgozását még háromezren sem hallgatták végig.

Pedig, pedig.

Aki nem volt része az univerzumnak, annak valószínűleg nem sokat mond az egész, ha viszont te, kedves olvasó, egészen véletlenül tudod, miről beszélek, hallgass bele a dalba, ami úgy gondolja újra a „Romolj meg!”-et, hogy még 2012-ben is tud finoman borsózni tőle az ember háta. Pedig nem vagyok egy múltba merengő típus.

Alba Hyseni nevére a Petőfi MR2 Akusztik műsorának az archívumában bukkantam.

A hölgyről részleteket például a Nol.hu-n lehet olvasni.

Elefántország

 : jozing by

Az új kormányreklámok – miközben éppen beintettek a közoktatásnak, egy valagnyi közpénzt költenek ostoba önreklámozásra – csak megtősítettek abbéli hitemben, hogy a magyar politikai szereplőknek egyik legfontosabb jellemzője a nemtanulás.

Mindig ugyanazt a hibákat követik el, semmit nem okulva a korábbi tapasztalatokból.

Az első Fidesz kormány – többek között – ott rontotta el, hogy a kezdeti racionalitás után elkezdett kispályás ideológiák alapján döntéseket hozni, nem értve meg (vagy tényleg csak ennyit tudva?), hogy hiába hangosak a pálya melletti hazai drukkerek, sokkal többeket elidegenít ez a stílus, a nemzetközi nagypályákon pedig mindez teljesen értelmezhetetlen.

És most ugyenezt csinálja a második Fidesz-kormány.

A nemtanulás természetesen ugyanannyira jellemzi a baloldalt is. Aki nyitott szemmel jár, az látja, tudja, aki nem, annak meg úgysem lehet elmagyarázni, miért iszonyúan gázszagú a magyar szocialista párt.

A kulcskérdés az, mennyire elefánt a magyar választópolgár.

Nagy illúziónk ne legyenek.