Mottó:
“Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan…”
(Európa Kiadó: Ostromolj meg!)

Az internetben az a jó, és egyben a borzasztó, hogy számszerűsíteni lehet mindent.

Tisztán látszik, mi az, amire a nép gerjed, és mi az, ami hidegen hagyja. Ezek a számok olykor köszönőviszonyban sincsenek azzal, amit a gyanútlan olvasó gondol minderről.

Kegyetlen például a YouTube számlálója is.

Kiderül, hogy azok a zenék és előadók, akik körül gyakorlatilag az életünk folyt a nyolcvanas évek közepén, csak egy nagyon szűk réteg (nagyrészt az elvarázsolt bölcsészhallgatók) univerzuma volt, sok győnyörűséges köldöknézegetéssel és megismételhetetlen éjszakákkal.

Alba Hyseni Európa Kiadó-feldolgozását még háromezren sem hallgatták végig.

Pedig, pedig.

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=LDAYsWjMA5M&w=420&h=315]

Aki nem volt része az univerzumnak, annak valószínűleg nem sokat mond az egész, ha viszont te, kedves olvasó, egészen véletlenül tudod, miről beszélek, hallgass bele a dalba, ami úgy gondolja újra a „Romolj meg!”-et, hogy még 2012-ben is tud finoman borsózni tőle az ember háta. Pedig nem vagyok egy múltba merengő típus.

Alba Hyseni nevére a Petőfi MR2 Akusztik műsorának az archívumában bukkantam.

A hölgyről részleteket például a Nol.hu-n lehet olvasni.