Nap szerinti archívum: 2012.szeptember.11 [20.47]


Megjavítottam a hajcsatot

Megjavítottam a hajcsatot, mert eltört a rugója.

Nem is annyira a munka mennyisége, az időáldozat (50 perc) volt itt a lényeg, hanem egyrészt a szándék, hogy ne dobjunk ki szemétként egy tárgyat, amely hűen szolgált bennünket egy évtizedig, másrészt maga a hit, hogy világnak egy apró szegmense javítható, ha vesszük a fáradságot, és nem akarjuk mindjárt lecserélni egy másikkal, amit aztán gyorsan megint kidobunk a szemétbe.

Csak a rugót kellett fogóval visszahajlítani, illetetve a megmaradt rész spiráljának egy részét kiegyenesíteni, hogy ezzel helyettesítsem a letört szakaszt.

Volt egy kis kínlódás, amíg kombinált fogóval fogást találtam a rakoncátlan rugón, de aztán működőképesnek bizonyult az átalakítás.

A szerkezet egy árnyalattal talán gyengébb, mint volt, de bizonyára ennyivel boldogabb is annál, mintha a kukában várná, mikor viszik élete végállomására, a nagyszemétdombra.

A hajcsat fontos szerepet tölt be életemben: ezzel csíptetem fel a hajamat, miközben zuhanyozom.

És nyilván nem a 100 forintos értékéről van szó, hanem nagyon másról, talán egy szelíd lázadásról, melynek annyi hatása van a világra, mint egy lepkeszárny verdesése.


Ferenc egyedül maradt

Olvasom a Nyugaton és az Indexen, hogy hiába a – feltehetően felbérelt – bulvármédia segítsége, Gyurcsány Ferenc éhségsztrájkja a kutyát nem érdekel.

Kínos, mint az egész ember maga.

Még mielőtt a Fidesz, MSZP, Jobbik, az LMP és a többiek elkezdenének mosolyogni, meg kell osztanom abbéli véleményemet, hogy Ferenc mester Kossuth téri magánya túlmutat önmagán.

Valószínűleg akárki költözne abba a sátorba a parlamenti széksorokból, nagyjából hasonló érdeklődést váltana ki.

Ennyi a hitele és társadalmi beágyazottsága annak, ami jelenleg politika címen fut Magyarországon.

Szomorú persze, de nem biztos, hogy annyira rossz jel.

Csak érteni kellene az üzenetből. Itt is, ott is, amott is.