Szombat reggel a laptopom egere végképp hanyatt vágódott. Már előtte is makrancos volt, hol kattant a jobb gombja, hol nem, olykor meg automatikusan másolni akart mindent, amit ért. (Lehet, Schmitt Pálnak is csak az egere volt rossz?)

Mivel egér nélkül módfelett lassan kezelem a masinát, gyorsan biciklire pattantam, bementem egy nagy belvárosi laptop szaküzletbe, ahol közölték, most csak zsinór nélküli egerük van, ha zsinóros kell, jöjjek vissza hétfőn.

Nekem meg mindig zsinóros kell, a zsinórnélküli egér tökéletes példája annak, hogy hogyan lesz egy termék a fejlesztések következtében egyre kevésbé használható. Így átmentem egy másik, kisebb belvárosi számtech szaküzletbe, ahol sikerült is bezsákolni egy gusztusos Genius egeret. (Kértem róla áfás számlát.)

Még lett volna 10 perc, a tanítással kapcsolatos elintéznivalóm az irodámban, de mikor a Kőszegi utcai irodatömb elé értem, két egyenruhás rendőr fogadott a bejáratnál, és közölték, hogy egyelőre ne menjek be és fel, mivel az egyik irodát éjjel kipakolták, most várják a nyomozókat.

Egy darabig toporogtam a biciklim mellett, de miután informálisan megtudtam, hogy az én irodám valószínűleg megúszta a látogatást(pedig szuper angol nyelvtani fénymásaim vannak, nem is beszélve a szituációs kártyáimról), szépen hazajöttem. Majd gondolom kihallgatnak.

Az új egér úgy kattint, mint az álom.

„Csúsztatni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” – szól a régi újságírói József Attila-parafrázis, ami egyben fontos vezérlőelv is a szakma számára.

Ezt a vezérlőelvet ma például remekül követte a – mellesleg egyáltalán nem rossz – Kossuth Rádió, amikor nem azt mondta, hogy „csökkent az ipari termelés” Magyarországon, hanem hogy „mérséklődött”.

Mert mi is szokott ugye mérséklődni? Leginkább a kellemetlen dolgok, mondjuk a hőség vagy a hiány. Azaz ha valami mérséklődik, a dolgok jobbak lesznek.

Így ezzel a kis rafinált szóválasztással láthatatlanul lehet valamelyest tompítani a bejelentés cseppet sem kellemes mivoltát.

Ügyes, mondhatni.

Ugyanakkor az utóbbi napokban ugyanezen rádió hírműsoraiban néhány olyan hírt is hallottam (sokat kellett autóznom), ahol a csúsztatás közel sem volt ilyen pontos és szép, sőt kimondottan bumfordi volt. Mondhatni a lóláb kiverte a szemet.

Ezeknek a propaganda ízű híreknek a kapcsán azon tűnődtem el a kormány mögött (az autó kormányáról van szó, ugye), hogy mekkora értelme van mindennek, átlátszik a dolog, hiszen ha emberek szembesülnek a valósággal, rájönnek, hogy nem oké, és pont az ellenkező hatást éri el a pr-gépezet.

Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy nem is biztos, hogy a hatalom média-felügyeleti vágya csak egyszerű betegségtünet. Ugyanis az agymosás, ha van hozzá erő, akarat és szaktudás, simán múködhet.

Gondoljunk bele, az emberek a kádári szocializmusban beszopták, hogy ez így jó, Észak-Koreában is érdekes dolgok kavaroghatnak a fejekben, és az USA-ban is örömmel nyugtázta a többség, hogy a fiúk Afganisztánba mennek lövöldözni. Legalábbis a kezdetben.

Hála a politikai szekértoló médiáknak (nem sic!), a magyar szocialisták szavazói nem akadnak fenn azon az apróságon, hogy egy baloldali pártot milliárdosok klubja igazgat, és az igazi Orbán-hívők sem kételkednek abban, hogy a mainál jobb út nem lehetne a 21. századi Magyarország számára.

Szóval csúsztatni lehet pontosan és szépen, de talán számszerűen akkor van a legnagyobb hozadéka, ha erőből tesszük. Amíg persze van olyan a raktáron.

Nem titok, vannak gyengéim. Mindent nem sorolom fel, nem lenne elég a vasárnap, hogy elolvassátok.

Most csak azt vallom be, hogy a tollak levesznek a lábamról.

No nem mindegyik, toll és toll között szakadéknyi különbségek vannak, a szaggatottan fogó reklámtollak osztogatásának a tilalmát szerintem például rendelettel kellene szabályozni.

De itt vannak a kacér zselés tollak, mint például a 0,5 milliméteres Uniball Signo, mely csábító örvényének nem tudok ellenállni.

Ezért is fájt, hogy hetek óta nem találom a legszebb, a mélykék Uniballomat.

Fájdalmamat most az csökkenti, hogy az egyik szombathelyi papírboltban találtam világoskék 0,5-ös Uniballt.

640 forint volt, amin felszisszentem ugyan, de ilyenkor vak az ember, ráadásul kértem róla áfás számlát.

Még nem tettem le teljesen a mélykékről sem, és ha az is meglesz, akkor a két zselés Uniballom lesz.

Két kis zselés csepp abban a bizonyos tengerben.

Nekem úgy tűnik, viszonylag keveset tudunk az oroszok második világháború utáni ausztriai kempingezéséről (1945-1955).

Mondjuk érthető, hogy sem az oroszok, sem az osztrákok nem szeretnek erről beszélni, és amikor ez zajlott, nálunk meg végképp kuss volt.

Most az egyik osztrák novellában (Gernot Wolfgruber: A többes szám) érdekes városi legendára bukkantam.

Eszerint Ausztria a szesznek köszönheti a függetlenségét.

A legenda szerint az oroszok maradtak volna ott is 1990-ig, ha az osztrák külügyminiszter kevésbé bírta volna az italt.

„A tárgyalások során éjszakákon át együtt vedelt az oroszokkal, akik egyszerűen nem tudták őt az asztal alá inni, úgyhogy végül belátták, hogy ezekkel az osztrákokkal nincs mit tenni, legyenek hát szabadok, bánjuk is mi” – írja Wolfgruber.

Ha hiszünk a legendának, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a magyar kommunisták vagy túlságosan is szerették a hatalmat, vagy egyszerűen nem szerették eléggé az italt.

A Jobbik többek között azért is figyelemre méltó politikai alakulat, mert több mint két évtizedes újságírói tapasztalatommal együtt is el tud bizonytalanítani.

Itt van például a mai sajtóközleményük, amely egy kőszegi eseményt ecsetel a párt szűrőjén keresztül.

Első olvasatra nyilvánvaló, hogy nem okés ez így, mert kitüremkedik belőle a rasszista felhang; ami mellesleg a Jobbik szerint nem az: egyszer rákérdeztem egy sajtótájékoztatón és megmagyarázták. De ha a párt nagyon megerőltetné magát, biztos meg tudná ezt a közleményt úgy is fogalmazni, hogy ne legyen semmilyen félrehallás.

Szóval kicsit rossz szájízzel szerkesztettem be a hírt, mert hát humanista és demokrata alapokon nem lehet egyetérteni az alaphangnemmel, de aztán beláttam, a „delete” gombbal sem oldódna meg semmi.

Mert:

1. A politikusok nőjenek fel, viseljék a felelősséget a kiejtett szavakért. (A mai nonszensz sajtótörvények szerint a média is felel azért, hogy mit mondott a politikus.)
2. Ha csak olyan sajtóközleményt teszünk fel, ami nekem is tetszik, akkor sok izgalmas fogalmazványtól fosztanánk meg az olvasókat.
3. A Jobbik közleménye mégiscsak egy létező problémára hívja fel a figyelmet, melyet jó lenne értelmesen megbeszélni. Egyelőre nálunk ez nem nagyon megy, mert már a kérdést sem tudjuk rasszizmus vagy álliberalizmus nélkül megfogalmazni, nemhogy a választ.
4. Minél több embert vernek fejbe, annál kisebb az esély a demokráciára. Ebben az értelemben a Jobbik sajtóközleménye valahol mégiscsak a demokráciát védi. (A liberálisokat általában még nem vertek fejbe vascsővel, illetve ha fejbe verték, akkor már nem annyira liberálisok.)

(A vascsöves egyébként egy Quimby-szám, a zenekar talán legjobb korszakából, és csak nagyon távoli köze van a blogbejegyzésemhez. Csak úgy eszembe jutott.)