Mai kicsi öröm: Én, a villanyszerelõ
Köszönöm az érdeklődéseteket a hűtőszekrényünk állapota felől. (Természetesen senki nem érdeklődött, de egy ilyen közhelyes témaindítás remekül illik egy nyári pénteki délutánhoz.)
Szóval a helyzet az, hogy tegnap délután kiszereltem a hűtőnk hőfokszabályozóját, hogy aztán az egész gépet direktbe kössem 220 volt ügyileg.
(A direktbekötés történelmi pillanatát örökítette meg a fotó.)
És igen! A masina ebben a formájában elindult.
Tiszta sor, ezen az alkatrészen múlik a dolog.
Az interneten rákestem a szabályozóra, a webboltokban 3000 forint körül van az átlagár.
De én adtam egy esélyt a hagyományos boltoknak, és döntésem helyesnek bizonyult.
Egyik szombathelyi belvárosi alkatrészboltban 2650 forintért adták a kütyüt amire azonnali hatállyal rábólintottam. (Azért érdemes magyar terméket venni, mert még a régi cuccokhoz is van alkatrész, és nem is mindig aranyáron.)
Az alkatrész egyelőre a táskámban van, de a hétvégén feltétlen a helyére kerül. Ha érdeklődtök, beszámolok a végeredményről.
Amúgy azt vettem észre, hogy a villanyszereléshez – annyi sok más dologgal (gitár, sakk stb.) ellentétben – nemcsak kedvem, de érzékem is van.
Egyszer talán bővebben is elmesélem az előtörténetet. Vagy talán soha.