„Csak jó könyveket szabad olvasni, mert az élet rövid” – magyarázta 40 évvel ezelőtt nagymamám húga, aki ehhez is tartotta magát egész életében.

Úgy 30 évvel ezelőtt jöttem rá, hogy igaza van, csak éppen akkor úgy tűnt, hogy az élet végtelen hosszú, így végtelen hosszú időm van arra, hogy elolvassam a véges számú jó könyveket, nem lesz semmi baj ezzel.

Most látom, hogy baj van: bármennyire is igyekszem, nem végzek a listámmal, ami ráadásul nem rövidül, hanem egyre hosszabb lesz.

A napokban kivettem a könyvtárból Kuncz Aladár Fekete kolostor című regényét, ami még a legelején, közel 30 évvel ezelőtt került fel a listámra.

Nem egy szapora munka, de azért igyekszem.