Ha nagyon akarom, megértem, hogy visszafizettetik a hazájukat elhagyó diplomásokkal az egyetemi éveket. A szegény ország kitaníttatja fiait-lányait, a gazdag ország meg learatja a gyümölcsöt.

Ha viszont továbbgondolom, akkor megbicsaklik a logika. Merthogy nemcsak a diplomások, hanem lassan mindenki elhúz innen, aki tud: pincérek, hegesztők, esztergályosok, sőt már rendőrökről is hallottam.

Nos, akkor viszont nekik is vissza kellene fizetni a képzésüket, ha igazságosak akarunk lenni.

És hát az általános iskola és az óvoda is pénzbe került.

A kézenfekvő megoldás persze az lenne, ha a politikusok úgy menedzselnék az országot, hogy ne kelljen elhagynia senkinek, de erre láthatóan egyre csekélyebb az esély.

Merthogy az igazság az, hogy a hülye ország kitaníttatja fiait-lányait, az okos ország meg learatja a gyümölcsöt.

A macskánk képes volt megtanulni, hogy mikor húzom a cipőm és dzsekimet, és rajtunk kívül más nincs otthon, akkor ki kell mennie az udvarba. Ha látja a készülődésemet, magától felkel, nyújtózik egyet, odamegy az ajtóhoz és várja a nyitást. Nagyon is érti az összefüggéseket.

A politikus azt nem képes megtanulni, hogy saját hatalmon maradása érdekében ne költsön el olyan pénzeket, ami nem az övé, ráadásul többségében nincs is sehol, majd kölcsön kell kérni, amit persze nem ő fizet vissza. Merthogy a választó nem érti az összefüggéseket.

A gyíkkal szombat délután találkoztam egy napsütötte Balaton-felvidéki domboldalon. Üdvözöl mindenkit.

Számomra az államfő látogatásának legizgalmasabb pillanata akkor történt, amikor a helyszínekről visszatértem az irodámba, kinyitottam a szemüvegtokomat, és az üres volt.

Úristen, vajon melyik helyszínen felejthettem ott – morfondíroztam letaglózottan.

Hogy annál nagyobb legyen az örömöm, amikor a tárgyalóasztalra néztem, és ott volt a szemüvegem, melyet el sem vittem magammal.

Meleg helyzet volt.

A videó néhány napja került fel az internetre. Egy nő imával igyekszik előzni a tornádót az USA-ban.

Sikerrel.

A természeti jelenség maga legalább ennyire figyelemre méltó:

Most, hogy befizettem az e havi kötelezőket, a személyi jövedelemadót, a tébét, a nyugdíjat, a helyi adót, az ilyen-olyan hozzájárulást, kiváltottam az új jogosítványt, a parkolóbérletet, és rendeztem a monopolban levő közműszolgáltatók számláit, megvilágosodásom támadt.

A magyar gazdaság azon az elven alapul, hogy az állam és csatolt barátai kisajtolják a jobbágyokból állampolgárokból amit tudnak, illetve kicsivel még annál is többet, majd ezt a pénz visszaosztják maguknak és barátaiknak.

Akik a tűz (értsd: központi pénzcsatorna) közelében vannak (politika, adminisztráció, állami és városi cégek, beszállítói és pályázatos csókosok stb.) azok nagyon jól elvannak, akik valamilyen szinten rá tudnak csatlakozni a központi emlőre, azok túlélik.

Akik nem tudnak a központi forrásokhoz jutni, azok megfagynak a pusztában.

A rendszer pazarló, kezdetleges és bűzlik a kelet-európaiságtól, viszont bebetonozott és reménytelen.

Csak azok tudnának változtatni rajta, akiknek pont így jó.

El lehet menni.

A felvétel az ötvenes években készült. Anya és két lánya kápráztatja el a nézőket.

Érdekes, hogy akkor még nem jutott senki eszébe, hogy ez lehet, nem teljesen normális dolog.

Amikor itthon előjön a korrupció, a szegénység, az egészségügyi mutatók és az ország egyéb általános élhetetlenségi kvóciensei, mindig volt egy vigaszág, mondván, hogy jól van, persze, tré ez a hely meg minden, de azért vannak sokkal trébbek.

Aztán ahogy kiderült, hogy nem a külső és belső elnyomók a legnagyobb ellenségeink, hanem mi magunk, úgy lehetett egyre kevesebb olyan összehasonlítást találni, amiből mi jöttünk volna ki győztesen.

Először a visegrádiak húztak el mellettünk, aztán fokozatosan elmaradtak a balkáni, kínai és egyéb egzotikus bevándorlók, ami lehet, jól hangzik a nemzeti populista szempontból, viszont nagyon rossz jelek más szempontból.

De azért Afrikára még mindig bátran lehetett hivatkozni.

Most meg azt olvasom, hogy míg hazánk a hanyatló Európa perifériáján kínlódik, és ha bejönnek a Fidesz-reformok, akár nulla százalékos gazdasági növekedést is bezsebelhetünk, addig a fekete Afrika országai átlag 6 százalékos GDP növekedésre számíthatnak idén, ami elmarad ugyan Kína és India mögött, de a korábbi időszakokhoz képest mégiscsak figyelemre méltó, még akkor is, ha a bevételek elosztása nagyon egyenlőtlen, illetve azok egy része a nyersanyagokból jön. (A másik része a jobb szervezettségből.)

Fene gondolta volna, hogy Afrikában már több mobiltelefon van, mint az USA-ban, csak Nigériában több mint egymillió BlackBerry-t adtak el, és általános a közösségi média online használata is.

Az Economist előrejelzése szerint 2012-ben a világ 10 leggyorsabban növekedő országai között négy afrikai is lesz: Angola, Niger, Etiópia és Ruanda, az első kettő novekedés tekintetében beelőzi Kínát.

Szóval a fene tudja meddig lehet még Afrikára hivatkozni, lehet nemsokára kiadó lesz ez a vonatkozási pont. Vajon megpályázzuk-e?