Nem vénnek való vidék
Örököltem – tényleg szó szerint örököltem – néhány kopottas angolkönyvet. Egyikük W. Somerset Maugham műve, egyféle keveréke az angol-amerikai irodalomba való bevezetésnek és az antológiájának. (Nem is tudtam, hogy az író ilyesmikkel is foglalkozott, de ez mellékszál.)
Miközben lapozgattam a kissé megsárgult, vaskos kötetet, az egyik utolsó lapon összefutottam az általam hol gyönyörű, hol zavaros költőnek tartott William Butler Yeats „Sailing to Byzantium” című versével, amely így kezdődik: „That is no country for old men.”
Hoppácska – gondoltam, ez a sor öbb mint ismerős.
Minthogy – és ez nem lehet véletlen – a Coen fivérek zseniális „Nem vénnek való vidék” című filmjének eredeti címe: „No Country for Old Men”.
Nagy tanulsága a történetnek nincs, hacsak az nem, hogy talán nem rugaszkodtam el annak idején nagyon a földtől, amikor mindenféle sűrű mögöttest magyaráztam bele magamnak a filmbe. Merthogy ezek szerint azért van ott anyag.
A mozi előzetese egyébként csak részben adja vissza a film lényegét, Yeatsét meg egyáltalán nem.