Aki ismernek, tudják, hogy inkább atomerőműpárti vagyok, mint nem (más csak azért is, hogy az legyek), így aztán lelkesen beszélgettem a Fő téri busz házigazdájával.
Mivel hivatalos interjút nem tudott adni, magánemberként csevegtünk el az energetika rejtelmeiről, melyekről nem lenne sem érdemes, sem ildomos itt beszámolnom. (Meg kiderülne, hogy mennyire értek hozzá.)
A beszélgetés melléktermékeként kaptam néhány katalógust is, melyeket csak most volt időm és (atom) energiám kinyitni.
Tanulság: szép a paksiak lelkes hozzáállása a nukleáris megoldásokhoz, de olykor mintha kissé túllőnének a célon.
Szkennelek néhány csendéletet „A paksi atomerő építése közös ügyünk” prospektusból (a képaláírásokat megtartottam):
Szólj hozzá!