Futni jó, szombat délelőtt meg főleg. Van valami idilli abban, ahogy az ember látja, amint az emberek meghitten, családi körben zarándokolnak a városszéli bevásárlóközpontokba. Modern templomba járás. Szóval minden olyan kerek, egész, idilli. Kivéve a járdának becézett, atomháború utáni állapotban leledző struktúrákat.

Azokat nézve ugyanis azt hihetnők, hogy Mogadishu, Nairobi vagy Kinhasa utcáin emelgetjük a bokáinkat. Szétrepedt, széthasadt, szétrohadt, kifordult, kizöldült, anyaghiányos, girbegurba szürke aszfaltcsík-maradványok, melyekkel láthatóan senki nem foglalkozik évek óta.

Szerintem némi megoldást jelentene a problémára, ha minden áldott évben lenne mondjuk valami jó kis helyi választás.

Kivettem a könyvtárból a Szelíd motorosok (Easy Rider) című klasszikust (1969). Nem emlékeztem rá pontosan, fiatal is voltam, amikor láttam, fiatalon meg az ember sokszor kritikusabb, mint kellene, különösen olyan művek iránt, melyeket az előtte járó generáció attribútumai közé tartoznak.

De be kell ismernem: le van rakva. A film minden egyes másodperce a szabadság ízét és határait járja körül, ráadásul úgy, hogy a nézőre nem tukmál rá semmit. Mindenki maga dönti el, hogy mit kezd a történettel. Bennem például újra felhorgadtak a vágyak egy jó kis túramotorra (Pannonia?, MZ?, Kawasaki?), meg egy kis amerikai kontinens átszelésre. Keletről-nyugatra. Hogy csak a primer, kevésbé személyes hatásokról beszéljek.

Kicsit nyersfordítottam nektek egy párbeszédet a filmből.

Peter Fonda (Wyatt), Dennis Hopper (Billy) és Jack Nicholson (George Hanson) beszélgetnek este a tűznél:

– Valaha ez egy jó ország kis ország volt, nem értem, mi romlott el.

– Még egy másodosztályú szállodába sem engednek be. Azt hiszik, elvágod a torkukat. Félnek tőled.
– Nem tőled félnek, hanem amit képviselsz a számukra.
– Mi csak azt képviseljük számukra, hogy le kellene vágatni a hajunkat.
– Ó, nem. Amit ti képviseltek, azt szabadságnak hívják. Az egész a szabadságról szól.
– De beszélni a szabadságról és szabadnak lenni, az két különböző dolog. Nem könnyű …
– … amikor a marhapiacon adnak-vesznek téged.
– Ne mond senkinek, hogy nem szabad, mert megölnek és belehalnak abba, hogy bebizonyítsák, hogy azok.
– És nekiállnak beszélni az egyéni szabadságról, és csak beszélnek és beszélnek, de ha valóban találkoznak egy szabad emberrel, az megrémíti őket.

Játsszunk el a gondolattal?

– Mit mondana Wyatt a kézilabdás gyilkosságról és a szombathelyi bérlakásügyről? Na ugye.

Olybá tűnik, a kerékpárzár félmegoldásnak bizonyult mindkét érintett fél számára. (A kép ma délelőtt készült az MMIK előtt.)

Ahogy korábbi bejegyzéseimben célozgattam rá, napok óra kerülget valami devla. Ledönteni azóta sem tudott, de göthös vagyok meg permanens átjár a jól ismert betegség-borzongás. Hogy némileg kizökkentem a kerékvágásból, azt az is jelzi, hogy hétvége két este is bekapcsoltam a tévét, és egy pokrócba bugyolálva elé telepedtem. Mivel összesen két csatornánk van, olyan nagy szörfözésről azért nem volt szó.

Pénteken fiammal megnéztük a Tűzvonalban című sorozatot. Először csodálkoztunk, hogy hogyan lehet ennyire tré filmet készíteni, se füle se farka az egésznek, aztán csodálkozásunk egyre inkább jókedvbe csapott át. Vannak művek, melyek annyira rosszak, hogy már szinte szórakoztatóak. Még az is lehet, jövő pénteken másodszor is belenézünk.

A Tűzvonal után szorosabbra csavartam magamon a pokrócot és belevetettem magam valamilyen politikai beszélgetős műsorba. Ennek vendége a valóságban már nem létező SZDSZ vezetője, Fodor Gábor volt, aki rendületlenül az adócsökkentés előnyeit ecsetelte. Több volt mint komikus, ráadásul a műsorvezető hölgy elfelejtette megkérdezni, hogy „Oké, Gabikám, ez tényleg remek elképzelés, de mi az úristent csináltatok hat évig a kormányon?” Az egész műsor amúgy nagyjából annyira volt érdekes, és annyira kötötte le a figyelmemet, mint amikor pár évtizeddel ezelőtt a híradóban beszámoltak a központi bizottság aktuális üléséről.

A tévés hétvégét szombat este a „Leány gyöngy fülbevalóval” című filmmel fejeztem be. A történet Johannes Vermeer egyik festményéhez kanyarint egy elképzelt történetet. Ha nem is okozott feledhetetlen katarzist, kétségkívül nézhető volt, sőt annál is több. Ráadásul láthatóan találtak egy olyan operatőrt is, akik felnőtt a feladathoz.

A világ legjobb ár-érték arányú automosatását abszolváltam szombat délelőtt.

Mivel az udvarunkon derékig ér a sár, és mivel a hét elején autóval megyek a Barack Obamával való megbeszélésemre, és mégiscsak zsenánt egy két centis és négyhónapos dzsuva a kasznin, adódott a feladat: le kellene valahol mosatni az autót.

A városból kivezető egyik főcsapáson éppen nyitott valami új. Nosza, csekkeljük le. Új típusú cucc, hosszú folyosó, ahol nem annyira a kefék jönnek-mennek, hanem az autó.

Befizetünk egy 720 forintos alapra.

Be kell állnod egy vályúszerűségbe, a motor alapjáraton ketyeg, a kéziféket nem kell behúzni, te bent ülsz, lassan mész előre a kefék, vasak és prickák között és amerikai filmben képzeled magad. Már amikor nem villan át a kefék között az üvegfalon a városból kivezető főcsapás.

Nagyon friss lehet minden, amolyan bétaváltozat, a tulaj hosszan magyaráz a két előmosó srácnak, hogy így meg úgy tartsák a slagot vagy mit. (Egy darabig én is mostam autót az egyik városvégi mosóban, régi szép idők, különösen a téli alvázmosások emlékezetesek.)

Végül csak megvan a mosás, a placcon a tulaj odajön, hosszan szemléli a művet, megállapítjuk, hogy egész jó lett, összehasonlítjuk egy szürke Audival, akinek nem volt előmosása, az is jó lett. Aztán a tulaj azt mondja, hogy mivel ez ilyen próbaüzem, meg elsők között vagyunk stb., visszaadja a pénzt.

Oké, mondom, egyszer nekem is lehet mázlim. Csakhogy ezrese van és nálam nincs apró. Mindegy, tartsam meg az egészet, mondja. Hülye helyzet, de végül is meggyőz, megtartom. Aztán még vagy tíz percet beszélünk erről, arról, majd visszaindul a mosóba.

A fickó többet tett a magyar gazdaságba való hitem mellett, mint az összes politikus együtt.

Annyi szürke, nyirkos és hideg nap után most a kék égen barátságos bárányfelhők fodrozódnak, az öltözőből visszatért a pályára a csapatkapitány, a Nap is, ráadásul nem tréfál, kapásból megkezdte a játéktér felfűtését.

Ilyenkor van az, hogy a belvárosi utcán sétálva, kigombolt kabátban és költőien lebegő sállal az embernek elindul az agya, és mindenféle vágyak törnek elő a lélek legmélyéről.

Például hogy milyen jó lenne két színes, nagyméretű plüss dobókocka, melyeket ízlésesen felaggatnék az autó belső visszapillantójára.

Morn kollegával hosszú percek azon tanakodtunk, hogy vajon hogyan lehet a mobilon előcsalogatni a nagy “G” betűt.

Próbáltuk, ezt is, azt is, aztán elküldtük kis “g”-vel.

De nagyon más világ.

Köhög, fázik, gépel, Algopyrin, gépel, köhög, kattint, teázik, telefonál, biciklizik, köhög, rossz helyre megy, kicsit elkésik, gépel, fotózik, köhög, gépel, fáj a szeme, Algopyrin, biciklizik, ücsörög, gépel.

Kicsit fázik, nem mérgelődik, nem szomorú, nem beteg, csak bevesz egy Algopyrint.

Tartja magát.

Az előbb kaptam, közzéteszem. Nem mintha én …. na mindegy, hagyjuk …

Autóból használható bankautomata kezelési útmutatója

Férfi ügyfeleknek :

1. Hajtson az automatához, és nyissa ki az ablakot.

2. Helyezze be az automatába a hitelkártyát, és adja meg a PIN-kódot.

3. Billentyűzze be a kívánt összeget.

4. Tegye el a pénzt.

5. Vegye ki a hitelkártyát és a bizonylatot.

6. Húzza fel az ablakot. Jó utat!

Női ügyfeleknek:

1. Hajtson az automata elülső oldalához.

2. Indítsa újból a lefulladt motort.

3. Nyissa ki az oldalsó ablakot.

4. Menjen hátrafelé, amíg az automata az ablak mellé nem kerül.

5. Vegye elő a táskáját, és ürítse ki az utasülésre, majd keresse meg a hitelkártyáját.

6. A visszapillantó tükörben ellenőrizze a sminkjét.

7. Próbálja meg a hitelkártyát behelyezni az ATM-be.

8. Szálljon ki, hogy elérje a bankautomatát.

9. Helyezze be a hitelkártyát.

10. Vegye ki és helyezze vissza fordított irányban.

11. Menjen vissza a kocsihoz, és keresse meg a noteszét, amibe felírta a PIN-kódot.

12. Billentyűzze be az adott számokat.

13. Nyomja meg a „Törlés” gombot, és a társadalombiztosítási száma helyett adja meg a mellette lévő négyjegyű számot.

14. Most üsse be a felvenni kívánt összeget.

15. Vegye el a készpénzt és a bizonylatot.

16. Szálljon vissza a kocsiba, keresse meg a pénztárcáját, tegye el a pénzt, ellenőrizze a sminkjét és induljon el.

17. Tolasson vissza az automatához, szálljon ki, és vegye ki a hitelkártyáját.

18. Tegye el a hitelkártyát.

19. Ha a sminkje rendben, egyes sebességben indítsa újra a lefulladt motort.

20. Vezessen két-három kilométert, és ha gyorsabban szeretne menni, engedje ki a kéziféket.

Jó utat!