„Egy ember simán összehozna egy minimálbért, ha utánunk jönne és összeszedné, amit elhagyunk” – mondta úgy tíz évvel ezelőtt öcsém, utalva az egyik közös tulajdonságunkra, miután egy hanyag mozdulattal fent hagytunk valamelyikünk pulóverét a vonaton.

Tegnap, mire hazaértem, nem volt rajtam sapka. Visszapörgettem a fejemben a nap eseményeit, különös tekintettel a helyszínekre, melyek többségén ma ismét megfordultam. És sapka után kajtattam. Sapka persze sehol.

Utolsó tippem a Szimfónia Kávézó, ahova öt perc erejéig tértem be tegnap. Mondom a pultos hölgynek, mi járatban, azt mondja, nem tud sapkáról, de megnézi hátul. Elmegy, majd messziről kérdezi, hogy milyen volt. Mondom neki, hogy fekete, kötött. Ilyent találtunk, mondja örömmel, majd hozza előre, én meg boldog vagyok, hogy a főhős mégiscsak megkapja kitartásáért a jutalmát. Egészen addig, amíg kézközelbe nem kerül a sapka, ami feketének fekete, kötöttnek is kötött, ám a felirat az elején nem stimmel.

„Egészen közel voltunk hozzá” – mondom a hölgynek, aki láthatóan még nálam is jobban elszomorodik az események ilyentén alakulásán.

Amúgy is nemsokára itt a tavasz.

Vagy csak a megszorítások újabb lecsapódása:

„Fegyelmit kapott Bolcsik Zoltán dandártábornok, Veszprém megye rendőrfőkapitánya Bencze József országos rendőrfőkapitány félretájékoztatásáért”; – olvasható a hír. Jól megkapta a zsarufőnök, aki azért felelős, hogy a veszprémi rendőrök miért adták ki a nemzetközi elfogatóparancsot órákkal az után, hogy az osztrákok már lekapcsolták a gyanúsítottakat, meg arról, hogy összevisza hamukáltak arról, hogy kit és mikor próbáltak elérni. Biztos véletlen volt minden, nem figyeltek oda rendesen, aki dolgozik, az követ el apró hibákat.

Én is fegyelmit kaptam egyszer egyik korábbi munkahelyemen, mert nem vettem részt valami délutáni fejtágítón.

Egészen elszoktam attól, hogy megdicsérem a médiát, de most meg kell tennem. Itt van például a Kossuth Krónika, amely több mint hallgatható. Ebből tájékozódva van az embernek egy olyan furcsa, ritkán tapasztalt érzése, hogy nagyjából tudja, mi történik az országban, a világban. Katt!

Csak látszólag off: Hóesésben és latyakban látszik, hogy mennyire le van pattanva Budapest. Amit csak részben kompenzálnak a török éttermek.

„Még vizsgálja a Vám- és Pénzügyőrség, hogy a balatonboglári Tesco benzinkúton árult üzemanyag okozhatott-e kárt az ott tankoló autósoknak.” Teljes cikk a Világgazdaság.hu-n.

Miniszterelnökünk újabb programmal rukkolt elő. Változnak az adók, a járulékok és az osztálypénz befizetési határideje. Eddig is hozzászoktunk az ilyesmihez, most némi újdonságot jelent, hogy pénzügyi év közben történik mindez, alaposan ráijesztve a gonosz gazdasági válságra és a könyvelőkre. Hogy a milyen valódi hatása lesz, azért az nagyjából sejthető.