A szombathelyi Rohonci úton, vasárnap koradélután készült fotók arra adnak a választ, hogy hogyan is fest egy 76%-os járdajavítás.

Azért néhány kérdés függőben maradt:

1) Azért nincs befejezve, mert váratlanul elfogyott az aszfalt?
2) Azért nincs befejezve, mert péntek délután letelt a munkaidő?
3) Lesz-e folytatása és mikor?
4) Lehetne-e mindez – különös tekintettel az igényes szalagkorlátra – az ország működésének szimbóluma.

Farmeros kiscsaj bepattan a VW Bogárba, merészen feszül rajta a rövid kis póló, ahogy tolja a kocsit az áruházban. Nemsokára meg is találja, amit keresett. A cucc fiatalos, vidám, modern, egyszerűségében remek, letisztult, skandinávosan racionális. Máris tolja a kasszához, fizet, aztán mivel ügyesen lapra van szerelve a vásárfia, csak felcsúsztatja a tetőcsomagtartóra, és meg sem áll hazáig. Otthon egyedül ő is összerakhatná, de még nagyobb élvezet, hogy szól a barátnőnek (lásd a fotót) és ketten pillanatok alatt végeznek. Máris mehetnek a partizni.

Nagyjából így néz ki az IKEA önmagáról sugallt képe.

A valóság ezzel szemben az, hogy az áruház egyre jobban egy kínai áruházhoz hasonlít, kacatok ezreit árulja, ami meg a bútorokat illeti, azok általában olcsók ugyan, viszont rá kell számolni vagy egy komplett asztalosi kiszállást, vagy jó pár óra otthoni szívást, kiváló lehetőséggel az anyanyelvünk erősebb kifejezéseinek gyakorlásához.

Mai élmény: Kétezer forint alatti függönytartó, az ábrán egy fogó és egy mérőszalag. Hogy ennyi kell a felszereléshez. Ehhez képest kibontás után kiderül, hogy csavar és tipli egy szál sincs benne, nem mintha akkora plusz költség lenne, no de az IKEÁ-nak sem. Ezt beszerezve elkérem a havertól a HILTI ütvefúrót, akkora, mint egy réselő. Biztosra akarok menni. A tipliket sikerül is valahogy – némi kőművesipari javítómunkálatokkal elkísérve, régi fal stb. – bekínozni. Ezután már csak egy méretérzékeny bowden-vágás van vissza (a képen látható csajnak ez nyilván gyerekjáték), aztán csak a szokásos apró vérnyomásgyakorlatok, amelyek abból fakadnak, hogy az IKEA előszeretettel forgalmaz olyan dolgokat, amelyeket olyan dizájnerek terveztek, akik soha nem láttak még kalapácsot, csavarhúzót és ehhez hasonló prózai dolgokat.

Hogy objektívak legyünk: Az IKEA igen korrekt svéd gyors étteremmel bír, különösen a húsgombócot ajánlom mindenki figyelmébe.

„A Fidesz szerint kevés a vírusellenes gyógyszer, az MSZP szerint van elegendő” (Idézet egy mai MTI hírből)

Szombathely egyik ismert középiskolája. A nagy esemény előtt 10 perccel előtt érek oda, áttörök a virágok, kiskosztümök és jersey öltönyök hadán, viszonylag jó helyet találok a fotózáshoz.

Aztán megszólal a csengő, jönnek az ünnepeltek. Ének helyett dünnyögnek valamit, ballagás helyett inkább csámborognak az udvaron, szomorúság helyett inkább csak egykedvűnek tűnnek. Jobb esetben búval béleltnek, mint az ország. (Más szava is van rá a köznyelvnek.)

Nem csoda, hogy mindezek a körülmények annyira frusztrálják a fényképezőt, hogy úgy dönt, kicsit inkább megdöglik, de ezt nem örökíti meg. És igaza van.

Néhány évvel ezelőtt egy görbe estéről jöttünk haza, nagyjából hajnali akárhányóra lehetett. Történetesen másnap lomtalanítás volt. A Malom utcában az egyik szeméthegy oldalában megláttam egy háromkerekű bringát. Biztos lelkesen és örömmel szolgálta a gyerekeket korábban, nem szép dolog így elbánni vele – villant át az agyamon, aztán alakuló tervekkel a fejemben a hónom alá csaptam a szerkezetet.

Egy rövid pihenés következett ezután a járgány történetében, majd átalakításon ment keresztül. Az ülés helyébe eltávolítható palló és deszkadarab került, így a házigép (amely később egy internetes bejegyzés ihletésére a rekutya nevet kapta a keresztségben) tökéletesen alkalmas lett kisebb terhek udvari fuvarozására.

A rekutya speciális működési területe a leander. Minden ősszel segít a tekintélyes méretű és súlyú virágok garázs végébe való juttatásában, illetve az onnan való tavaszi visszavándorlásban.

Szerintem szép feladat.

Ha akkor nem járok arra, szegény pára egész más életutat fut be.

Hétvégén be volt dobva a postaládámba az állítólag megújult (vagy megújulás előtt álló?) VN egy példánya. Nem foglalkoznék vele, a nagy megújulással sem, nem mintha nem lenne hírértéke a még mindig kvázi monopolhelyzetben levő sajtótermékről alkotott véleménynek, csak ha nincs különösebb indok rá, a napszámos íróember nem szívesen ír a másikról. Én legalábbis. Valahogy nem túl elegáns.

De most kikívánkozik belőlem.

A főszerkesztőnek ugyanis sikerül az alábbi mondatot tető alá hoznia: „A bulvármédiát és az online médiát nem érdekli az egyszerű emberek sorsa.”

A Vas Népe persze úgy és oda pozícionálja magát a módfelett ingataggá vált piacon, ahogy neki jólesik, de attól egy ilyen megfogalmazás még felettébb karcos. És tényleg nem azért, mert mellre szívom, mi valóban nem törjük összes magunkat ezen a téren, de egészen biztos, hogy internetes oldalak ezrei foglalkoznak „egyszerű emberekkel”, ha egyáltalán van értelme ennek a szóösszetételnek, amúgy meg mi van az „egyszerű emberek” százezreinek blogjaival, fórumjaival, Bonbonkirálylánnyal vagy Vikidál Gyulával. Meg úgy egyáltalán.

Szóval nem egy szerencsés mondat, hogy finomak legyünk. A Vas Népe írásait sem lehet egyetlen tőmondattal jellemezni, van közöttünk sok korrekt, komoly munka, sok összecsapott férc, jól megírt és rosszul megírt, és még vagy százféle. Főszerkesztői glosszában is olvastunk már kiválót ott. Na ez nem olyan.

Amit azért sejteni lehetett, az megérkezett. Az ingyenes internetes „földi” telefon (Skype) után megérkezett az ingyenes mobil verziója is.

Valószínűleg eltart egy darabig, amíg elterjed, meg amíg az emberek hozzászoknak a gondolathoz (még a PC-s Skype-ot sem használják ki teljesen), de várhatóan ez lesz a jövő. Nem mondom, hogy elég ennyi a mennyországhoz, de legalább nem a mobilra megy mondjuk a magán és céges bevételek jelentős hányada.

Valaki feltalálhatná az ingyengázt és benzint is.

A cikket itt tudjátok elolvasni.

Ötezer forintért akarok tankolni kedvenc kutamnál, mert nagyjából ennyi pénz van nálam. A kút pénzszámlálója 5001 forintnál áll meg. Bemegyek, nyújtom az ötezrest, de a srác azt mondja, hogy nem elég. Merthogy ez így 5005 forint. Morgok valamit a kerekítésről, de mivel sietek, nem nagyon erőltetem a dolgot. Csak nem esik jól.

Az alábbi képet a szombathelyi Walder Alajos utcában képszítetem. Tiszta sor. Van, hogy az emberenek éppen ott van dolga.

Mai találós kérdés: hol a fenében van ez az utca?