Néhány perccel korábban ez az e-mail érkezett.

Profi munka, ki tudna egy ilyen felhívásnak ellenállni? A gyanú legkisebb árnyéka sem merül fel, hogy ezt talán nem az MKB küldte:

———————————————————————-

Nemrйg megбllapнtottбk, hogy a kьlцnbцzo szбmнtуgйpek jelentkezett be fiуkjбba,
йs tцbb jelszуt hiбnyossбgok voltak jelen a bejelentkezйst. Most akarom,
hogy ъjra erosнtse meg az informбciуt figyelembe bennьnket.
Ha ez nem tцrtйnik meg, mi lesz kйnytelen felfьggeszteni a fiуkjбt a vйgtelensйgig,
mert mбr hasznбlt csalбrd cйlra. Kцszцnjьk az egyьttmukцdйst ezen a mуdon.
Ahhoz, hogy erosнtse meg a szбmlбn tartjбk nyilvбn, kattintson az alбbbi linkre:

www1.mkbnetbankar.hu/login.jsp?lang=HU&start=true

Kцszцnjьk szнves egyьttmukцdйsйt.

Moziban voltam az este, így sajnálatos módon lekéstem az a hét fénypontját, az Eurovíziós Dalverseny szombati közvetítését. Pontosabban csak az utolsó 6-8 dalt sikerült elcsípnem. Kár, mert ennyi tré, fantáziátlan, röhejes és full gázos produkciót csak ritkán lehet ilyen töménységben elcsípni.

Az is tetszett, hogy arra biztattak, hogy küldjek sms-t, Moszkvába, hogy szerintem melyik a legjobb dal. Érdekes lenne tudni, hányan küldtek Magyarországról.

Mennyivel izgalmasabb – és a verseny lényegéhez közelebb álló – lenne, ha a dalverseny legrosszabb produkciójára lehetne leadni az sms-voksokat. Azon remekül el lehetne vitatkozni baráti társaságban a képernyők előtt: „A finn faszi valóban nagyon szar volt, de szerintem az ukrán csaj is megaciki volt.”

Befizettem a tavalyra esedékes helyi adót. Nem sokkal, de azért nem csak jelképes összeggel járulok hozzá Szombathely költségvetéséhez. És tényleg nem rossz érzés, annak ellenére sem, hogy nem vagyok biztos benne, hogy minden forintja jó helyre megy, gondolok például az olyan felesleges dolgokra, mint a professzionális sportcsapatok közpénzzel való kistafírungolása vagy a Safó nevű médialó.

De ez a pénz legalább helyben marad, ha nem is lehet minden forintjáról tudni, hogy mi történik vele, de legalább az ígérete megvan, ellentétben például a nagykalapba beöntött személyi jövedelemadóval vagy a járulékokkal, amelyek felkerülnek Budapestre, majd titokzatos csatornákon elszivárognak valahova, hogy aztán az elszivárgást újabb és újabb adópréssel – mondjuk ingatlanadó – próbálják pótolni.

A brüsszeli pénzek pedig már végképp a misztikum világába tartoznak.

Szóval elvileg minél több pénz marad helyben, annál nagyobb a demokrácia és annál kisebb a korrupció. Legalábbis az ígérete, ugye. Nem mintha hinnék már bármely ígéretben.

Még a magamfajta földhözragadt gondolkodású (bika), a szürrealitással csak alkalmi kapcsolatokat létesítő férfiember is rácsodálkozik a világ titokzatos dolgaira.

Itt van például a hold és a nők kapcsolata. Egyrészt több mint gyanús, hogy a női test ciklikus működése éppen megegyezni látszik a hold keringési idejével, másrészt pedig roppant úgy tűnik, hogy a telihold a testen kívül a női lelkeket is hatása alá vonja. Ráadásul változatos módon, mert a nők már csak olyanok, hogy nem nagyon működik náluk a „benyomom a gombot és tuti hogy az történik” effektus.

Így aztán a telihold egyes női egyedeket felspannol, másokat lespannol. De az sincs kizárva, hogy olyan is van, akire változó hatással van, vagy éppen semmilyen.

Valami okos ember (brit kutatók stb.) utánanézhetne, mi is ennek az egésznek a gyökere.

A fotót a hétvégén készítettem:

“Miközben a legtöbb ember az idén 400 milliárd forintosra tervezett megszorítástól szenved, addig politikusok és állami vezetők a sleppjükkel együtt hasonló összeggel károsítják meg az országot évről évre. Hívják ezt sok mindennek – például pártfinanszírozásnak -, pedig egyszerű lopásról van szó, és ugyan sokan szónokolnak a felszámolásáról, de semmit nem tesznek ellene. Sőt, a lenyúlásokat egyre profibban, egyre kifinomultabb módszerekkel hajtják végre. Bennfentesekkel beszéltünk az ország kirablásáró” – adja meg a hangot az Origó. Sok újdonsággal persze nem szolgál, de azért így leírva … Itt a teljes cikk.

A fenti fotót hétfőn dél körül készítettem a szombathelyi Thököly utcában a fagyisnál. Érdekessége, hogy pont érettségi időszakban idézi fel bennem az én egykori érettségi vizsgámat.

Bármilyen hihetetlen, az egyik írásbeli érettségi vizsgámnak pontosan az volt a címe, amit itt láttok. Nem elvont, nem költői, nem szimbolikus, hanem nagyon is konkrét értelemben.

A megfejtéseket a „Szólj hozzá!” linken várom. Ha esetleg.

Haj, hűséges blogolvasóim! Az év idei eddigi legmelegebb napjának estéjén magától adódik a kérdés: van-e jobb illat, mint a frissen kevert habarcsé?

Ugye, ugye, ti is el-eltűnődtök ezen a kérdésen olykor? Na meg azon, hogy hogyan jön ez most nagy hirtelen ide.

Nos úgy, hogy délután vakolgattam egy kicsit, pontosabban a falból kilazult kerek padlásablakot sároztam vissza a helyére.

Örömöm igazi forrása nem is annyira a jellegzetes illat, hanem az, hogy nem döglött meg a zsákos vakolat. A Baumit Hobbyputz (gyönyörű név!) körülbelül két éve van a pincémben, ráadásul meg is volt bontva. És még mindig működik. Elvileg a cementnek meg kellett volna kötnie a pára miatt, de nem tette. Igaz, összecsomósodott egy kicsit, de nem veszélyesen, kis keverés után a csomók kisimulnak, és az egész úgy működik, mintha tegnap hoztam volna a Praktikerből.

Ha indulna, Hobbyputz-ra szavaznék az EP-választásokon.

Nem tudom, ti mennyi intelligenciát néztek ki a bogarakból, bennem mindig volt egy olyan idealista gondolatnyaláb (jaj, de eltaláltam a szót!), hogy az olyan jó fej állatoknak, mint a rovaroknak, bogaraknak, pókoknak és hasonlóknak nyilván megvan a magukhoz való eszük.

Ehhez képest jókora csalódás az a méretes darázs (lódarázs?), amelyik ma berepült a konyhába, majd nem tudott kimenni, állandóan nekicsapódott a felső, kicsi ablaktáblának, holott ha 30 centivel lejjebb próbálja, akkor egyből teljesül a vágy, mivel az ablak alsó két nagy szárnya tárva-nyitva volt, mint a Tesco karácsony előtt.

Nem jött rá a lelkem, pedig vagy egy órán keresztül próbálta. Mikor a sok nekirepüléstől kiütötte magát, pihent egy kicsit, majd újult és teljes erővel repült neki az üvegnek. Aztán kábult, pihent, újra megpróbálta stb.

Nem volt más megoldás, egy jól irányzott törölköző-ütéssel a padlóra vittem, majd az ablakon keresztül a szabadba helyeztem a kábult, de később tökéletesen magához tért lényt. Tanulni, tanulni, tanulni.

Csak én felejtek? Mindenesetre nekem úgy rémlik, hogy ennyire még soha nem csodálkoztam rá a nyárra. Arra, ahogy napról-napra zöldebb lesz az utak menti erdő, ahogy a zöld magabiztosan átveszi a hatalmát azokon a helyeken, ahol érdemes a szemünket használni. És mintha soha nem éreztem volna ilyen intenzíven a koranyári illatokat sem.

És ha szerencsém van, ugyanennyire fogok örülni az őszi színeknek és a téli hónak. No meg jövőre – és még azután sokáig – a zöld diadalának.

(A képek ma reggel az uszoda előtt és az emlékmű-dombon készültek. Mondom, hogy szép a világ.)

Már két napja megvan a fénykép, de látom, Athosa beelőzött. Én nem mondom, hogy annyira szívesen látnék egy mexikói utcai harcost az Európai Parlamentben (hátha influenzás), egyébként majdnem mindegy.

Számomra sokkal érdekesebb az a kérdés, mi a plakát üzenete, pontosabban mit jelent az, hogy “Ki lesz a harmadik erő?”

Ki az első erő? Ki a második? Van negyedik is? És hogy jön mindehhez Brüsszel?

De tényleg hogyan van ez?