Úgy jókedv a magyar jókedv, ha az utcán repülnek, szállnak, szólnak, pukkannak, robbannak, csattannak, durrognak, dörögnek, dördülnek, dörrennek, süvítenek, sírnak, villognak, füstölnek, pöfékelnek a kínai pirotechnikai termékek.

Gondoltam, felteszem őket, hátha nem lesz jó este a Sass-kabaré

Nekem leginkább a Wartburg-reklám alatt futó szocialista James Bond-zene jön be. El tudom képzelni mondjuk, ahogy Medgyessy Péter (tudjátok, a volt miniszerelnök csávó, alias D-209) ezzel üldözi a nyugati kémeket. Miután várt 15 évet az előjegyzésre.

Indokolatlanul bonyolultak, túlcizelláltak ezek a fránya nyugati lakásfelszerelési cuccok. Az ember látja hogy hülyeség, a designer megint túl szabad kezet kapott, de azért beszerelem a mosdóba, hogy aztán néhány hét múlva persze lötyögni kezdjen, ahogy arra számítani lehetett.

„Azért lötyög, mert rossz konstrukció, statikailag el van cseszve”- állapítom meg, majd hosszas magyarázkodásba kezdek a húzó-, nyírő- és csavaróerő alapjairól nőmnek, akit láthatóan nem érdekelnek az erőjátékok, csak az, hogy lötyög, és jó lenne, ha csinálnék vele valamit.

Most csináltam. Szétszedtem, nézegettem, szidtam kicsit a nyugati designereket, majd kiszedtem belőle két alkatrészt, úgy raktam vissza.

Most fasza, áll, mint Katiban a gyerek.

Peace and love.

Sikeresen túl vagyok életem 1236. koncertjén. Azt nem mondom, hogy rózsaszín hangulatban értem haza az éjszaka.

Ennek talán oka a koncert is, no meg hogy az év végi félig leállás miatt kissé összekeverednek a nappalok és éjszakák. Fene tudja, hogy hogyan van ez.

Ja, a koncertről majd írok okos dolgokat. A képekért ide katt.

Persze, lehet filozofálni, politizálni, szociologozálni, gazdasági elméleteken fejet törni, jó és szép dolgokon álmodozni, példát mutatni, mindezt az interneten megosztani az olvasókkal.

Ezek remek dolgok.

Mindazonálal ma reggel így nézett ki az egyik nagy hírgyűjtő portál legnépszerúbb 100 cikk dobozának a legteteje:

Itt most jöhetne egy hosszú elmélkedés, de nem jön.

Hiába mondtam, hogy ne, hogy legyen inkább helyette tavasszal mondjuk egy halászlé, ha majd meglátogatjuk – mert azt is nagyon jól tud főzni -, de anyu nem hallgatott rám, idén is feladta a karácsonyi csomagot.

Nagyon jól tudja persze, hogy közgazdasági nonszensz néhány kiló almát, narancsot, egy kis fügét és hasonlókat egy nagy papírdobozban végigutaztatni az országon, de anyu már csak ilyen makacs lélek. Megvan a maga – mind a racionálistól, mind a szentimentálistól meglehetősen távol álló – elképzelése a karácsonyról, és nehéz eltántorítani tőle.

Azt hiszem, örököltem tőle ezt-azt. És hát anyu nem könnyű eset.

Az egész persze messze elmarad a média által sugallt ítéletidőről, hófúvás nyilván van, különösen, ha az ember a kisebb, de annál érdekesebb utakat választja, de az egész – még nyári gumikkal is – inkább érdekes, mintsem félelmetes.

Így aztán megáll, kiszáll, kamerát, szemet beindít, aztán gyönyörködik. Mert szép. Ahogy annyi minden. Csak meg kell állni hozzá, ki kell szállni, szemet (fület, kezet, szívet stb. ) elindítani és gyönyörködni.

Ideköltözésem, azaz a nyolvanas évek közepe óta izgat az a kérdés, hogy a kiadósabb havazások után miért nem takarítják el a havat Szombathely utcáin: hagyják, amíg a fehér pelyheket az autók jegesre beletapossák az aszfaltba, majd mocskos latyak lesz, és később magától elolvad.

Vajon egy ilyen kissé konzervatív, jól fésült, olykor karót nyelt város miért mutatja fel minden minden télen ezt a mediterrán slendriánságot?

A kérdés természetesen költői.

Oké, lehet hogy ez az év tényleg valamivel rosszabb volt, mint a múlt év, sőt még az is lehet, hogy sokkal. De mindenkit vigasztaljon az a tudat, hogy várhatóan még mindig valamivel jobb, mint a jövő év, sőt még az is lehet, hogy sokkal.

Szóval kéretik optimistának maradni.

Utolsó ülésén – mikor máskor? – a Parlament mégiscsak elfogadta az „egyszerűsített foglalkoztatásról” való törvényt.

Hogy az adott jogszabály mennyire egyszerűsített, mennyire vállalkozóbarát, életszerű, előremutató, áttekinthető és alapjaiban profi, azt bárki megláthatja, ha beleolvas a dokumentumba. Jó szórakozást kívánunk a böngészéshez, annál is inkább, mert ennek alapján szépen bemutatható, hogy mitől fullad meg a magyar gazdaság, hogyan sikerül mindig minden célnak az ellenkezőjét elérni. Pusztán a jog által.

Ebben az esetben például a foglalkoztatás még feketébbé válását, a vállalkozások elmenekülését, alternatívaként a bürokratikus posványba süllyedést sikerül kiverekedni.

Akik ezt a törvényt megalkották, elfogadták, akkor járulnának hozzá a magyar gazdaság fejlődéséhez, ha most gyorsan felvennék a szokásos év végi jutalmat, aztán elmennének karácsonyozni, megvennék az új lcd-tévét, jól teleennék magunkat bejglivel, halászlével, fogadnák a rokonokat, szilveszterkor fújnák a trombitát, berúgnának, mint az albánszamár, aztán január 4-én nem mennének vissza dolgozni. Helyette egyszerűsítetten lelépnének, lelépési pénznek kivehetnék a svájci bankszámlán megbúvó összeg egy darabját.

Aztán a később akár a többit is, tényleg nem érdekel már, csak aki akar, legalább azt hagyják dolgozni.

De miért nem, tényleg?