Az egész persze messze elmarad a média által sugallt ítéletidőről, hófúvás nyilván van, különösen, ha az ember a kisebb, de annál érdekesebb utakat választja, de az egész – még nyári gumikkal is – inkább érdekes, mintsem félelmetes.

Így aztán megáll, kiszáll, kamerát, szemet beindít, aztán gyönyörködik. Mert szép. Ahogy annyi minden. Csak meg kell állni hozzá, ki kell szállni, szemet (fület, kezet, szívet stb. ) elindítani és gyönyörködni.

Ideköltözésem, azaz a nyolvanas évek közepe óta izgat az a kérdés, hogy a kiadósabb havazások után miért nem takarítják el a havat Szombathely utcáin: hagyják, amíg a fehér pelyheket az autók jegesre beletapossák az aszfaltba, majd mocskos latyak lesz, és később magától elolvad.

Vajon egy ilyen kissé konzervatív, jól fésült, olykor karót nyelt város miért mutatja fel minden minden télen ezt a mediterrán slendriánságot?

A kérdés természetesen költői.