Ismét itthon.

Próbálkoztam én már sok mindennel, de ha nyár, akkor legyen víz, amibe bele és alá lehet merülni, és ha lehet, akkor legyen sós és tiszta, a környéken pedig minél kevesebb zavaró tényező (üzletsor, bár, autók, internet stb.) rúghasson labdába.

Az idén szerencsére megint összejött: egy hét a horvát tengerparton, kellően délen és kellően eldugott helyen. Néhány nap lebegés után biztos nem lesz könnyű érzékelni az itthoni gravitációt. Arra viszont kiváló, hogy helyére tegyen sok mindent, mert minél több látószögből vizsgálgatunk valamit, annál pontosabb, vagy legalábbis többdimenziós képek kapunk róla.

A nagy sós víz dimenziójából kétségkívül másként néz ki a világ. Az elmúlt hétről elvileg egy hosszabb, a nagyközönségnek szánt írás születik majd, és ha minden igaz, pár oda nem klappoló kép és mondatot a blogban is felbukkan, de ez még képlékeny, majd menet közben a víz eldönti. Ő az úr.