Ha valaki ráindult volna az ügyre, akkor a múlt heti számot lapozza fel.

Szerintem szép.

Még ez a faszi! Eddig sem voltam illúzióim, de hogy ennyi körgang szintű közhelyet össze lehet hordani egy óra alatt, az már valami.

Szóval ne firtassuk, hogyan jutottunk ide, ki kúrta vissza 20 évvel az országot a történelemben. Történt, ami történt, ehelyett vegyünk példát Írországról, és amíg nem lesz tízszer akkora a GDP-nk, mint most, addig boruljunk egymás nyakába. Részemről Frei Tamást meghagynám másnak.

Na mindegy, még az a szerencse, hogy nem lehet komolyan venni.

Szép, igazi magyar történet 2007-ből. Hajrá, társak, előre!

5000 forintot kellett leszurkolnom az útszélen egy somogyi faluban, mert 63 kilométeres sebességgel repesztettem. Jogos a büntetés? Jogos.

Ami viszont igazi szocialista hagyomány, és mint olyan akár szimbólumként is felfogható, hogy a trafipax autók jellemzően olyan helyeken állnak, faluvégen, egyenesben, helyiségnévtábla előtt, ahol semmi veszélye nincs a 60 kilométernek, és a vezetők szinte mindegyike ösztönből túllépi a limitet. Nyilván ilyen helyeken lehet a legtöbb gyorshajtót fülön csípni.

Az utóbbi hetek botrányitól eltekintve is vajon miért érzi úgy az állampolgár, hogy a rendőrség nem mindig érte van?

Nem tudom, hány éve, úgy 8-10 lehet, hogy minden könyvhéten megveszem a Körkép című antológiát. Ez a kortárs magyar írók jellemzően kitűnő kisprózáit tartalmazza a Magvető kiadó válogatásában. Idén 23 írás. Minderre ráadásul a könyvhéten 490 forint engedmény van.

Ehhez az utolsó néhány évben egy olyan tradíciói rárakódott, hogy a könyvet a horvát tengerpart egyik lelassult szegletében olvasgatom, messze a számítógépektől. Igaz, ez a faktor az idén még bizonytalan.

Az is az élet apró örömét szolgálja, hogy az utóbbi évek folyamán megtanultam nem felhúzni magam nagyon, hogy Szombathelyen annyi a könyvhét, amennyi. Ennyire van igény alsó és felső szinten, gondolom, végül is örömhöz elég, ha a bódékban lehet Körképet venni. Márpedig azt lehet.

Most szerkesztettem be a Greenpeace-akciót, és újfent megállapítottam, hogy ügyesek. Az egészben persze van valami irritáló, mondjuk az, hogy pont ugyanazokat a marketingeszközöket veszik igénybe, mint azok a cégek, amelyek ellen küzdenek, de kétségkívül hatékony a dolog. Nézzétek meg a fényképet, és azt az érvrendszert, amivel előrukkoltak. Profi.

A hivatalos magyar politika még mindig ott tart, hogy „Háromhetente ülésezik majd a Rába szennyezését vizsgáló közös magyar-osztrák akciócsoport, amelynek legkésőbb szeptemberig konkrét javaslatokat kell tennie”. (A Magyar Rádió mai híre)

Akik ott voltak a Zengő hegyi csatánál, azt mondták, a Greenpeace-aktivisták gyakorlatilag szóba se álltak a helyiekkel, elég magasan hordták az orrukat, és szinte millitáns módon voltak szervezettek. De nélkülük már akkora radar lenne a hegytetőn, mint innen Lacháza.