Úgy alakult az estém, hogy félfüllel belehallgattam a TV2 Napló című szoftbulvár műsorába.

Nincs azzal semmi baj, ha szórakoztatni akarnak, azzal viszont igen, ha mindezt tendenciózusan vagy inkorrekten művelik. Lehet, csak nekem tűnt úgy, de az egésznek nagy mosdatás jellege volt, a helyszínnel, a gyerekkel, az egész felütéséssel.

Egy ilyen műsor – amely rendszeresen beteg gyerekek mutogatásából próbál erkölcsi és valódi tőkét kovácsolni – vagy ne foglalkozzon politikai kérdéssel, vagy tegye azt korrekten.

A szép hosszúra sikerült Demcsák-blokk alatt vagy fél tucadszor említődtek a Demcsák Zsuzsát ért csúnya támadások, de Azurák Csaba mindvégig elfelejtett feltenni három-négy nagyon egyszerű kérdést, amely sokat segített volna a tisztánlátásban:

1) Szerencsés-e, hogy egy kormányszóvivő korábban fehérnemű-modell volt?
2) Alkalmas-e valaki a kormányszóvivői posztra, a reformok elmagyarázására, ha írásban nem tudja kifejezni, mit gondol egy olyan egyszerű kérdésről, mint a bölcsőde?
3) Konkrétan mi nem igaz a férjét ért maffikapcsolat-vádak kapcsán? Az állításokhoz képest milyen cégkapcsolatai voltak vagy nem voltak, ha semmi nem igaz, kit és mennyire kíván perelni?

„A jó cím rövid, tömör, felkelti az olvasó érdeklődését” – tanultam meg általános iskola harmadik osztályában. A tanító néni talán ilyesmire gondolhatott:

Levágta a férje falloszát, amit egy kutya megevett, de a férfi megbocsátott

Majdnem elfelejtettem feltenni ezt a kis életképet.