Én kicsi mémjeim: 2016. december
Karácsony és szilveszter, média és kultúra, színe is fonákja. Tudjátok, ezek azok a mémek, amelyeket csak a Facebookra tettem fel. De most közkinccsé lesznek.
Karácsony és szilveszter, média és kultúra, színe is fonákja. Tudjátok, ezek azok a mémek, amelyeket csak a Facebookra tettem fel. De most közkinccsé lesznek.
Jóformán csak bekukkantottam, de azt megállapítottam, hogy rendben van Budapesten a Bazilika előtti adventi vásár.
Ha elfogadjuk – és mi mást tehetnénk -, hogy városunkban ne keressük Londont, New Yorkot vagy Bécset, akkor be kell látnunk, hogy történnek itt jó dolgok.
Bár láthatóan évről évre hamarabb indul a karácsonyi szezon, de talán nem vagyok még elkésve az alábbi közérdekű információval, amely nem kevesebbet ígér, mint egy boldogabb karácsonyi várakozást. Ehhez nem kell mást tenni, mint megvenni – és persze használni – a Dulcolax végbélkúpot. Jézus születésének misztikumához, a szeretethez, és egyáltalán […]
Nem hiszem, hogy nekem sokat kellene beszélnem a karácsonyról, megbízhatóan inflálódik az az én hozzájárulásom nélkül is. Legyen elég néhány szó a nyelv alatti olvadó édes zselés szaloncukorról, az új könyvek illatáról, az ajándéksál puha tapintásáról (jaj, csak el ne veszítsem!), az apró gyertyafényről, a nagy fenyőzöld foltról a nappaliban, […]
„Valamit nem csinálunk jól” – írtam ezt annak kapcsán, hogy hiába nyílnak Szombathelyen tízméterenként pékségek, nem is olyan egyszerű kenyérhez jutni. A kenyér mellett még 10 ezer példát tudnánk találni arra, politikából, kultúrából, oktatásból, gazdaságból és ez élet minden apró területéről, hogy képtelenek vagyunk az életünket hatékonyan megszervezni. Most úgy […]
Ahogy minden évben, úgy az idén is megérkezett anyu karácsonyi csomagja. Narancs, datolya, szaloncukor, csokoládé, szépségápolási termékek és egy hosszabb kézzel írott levél lappangott benne. Téved, aki azt hiszi, anyu nem érti az idők szavát.
Szép hosszú listát tudnék összeállítani arról, hogy miért jó férfinak lenni. Ezen listáról azonban feltétlen hiányozna a fenyőfa beállítás pre-karácsonyi feladata.
Elvileg minden egyszerű, rutin és technika kérdése, azonban nincs olyan év, hogy a gyakorlatban ne lépnének fel súlyos komplikációk azon helyszínek egyikén, ahol rám marad ez a tevékenység.
Mondjuk olyan, hogy tátott szájjal csodálkozom a fenyőfák alakjának extrémitásain, különös tekintettel a törzsre, amely annyira egyenes, mint egy pozícióban levő politikus, aztán hazabiciklizem vésőért, kalapácsért, rókafarkú fűrészért és kombinátfogóért, majd jól összeszúratom magam, hogy később a szúrások helyén tekintélyes nagyságú, piros búbok keletkezzenek, melyek égnek, viszketnek, mint a rosseb.
De nem kenegetem magam. Férfidolog.