Kötelező magyar karácsonyi stressz


„Valamit nem csinálunk jól” – írtam ezt annak kapcsán, hogy hiába nyílnak Szombathelyen tízméterenként pékségek, nem is olyan egyszerű kenyérhez jutni.

A kenyér mellett még 10 ezer példát tudnánk találni arra, politikából, kultúrából, oktatásból, gazdaságból és ez élet minden apró területéről, hogy képtelenek vagyunk az életünket hatékonyan megszervezni.

Most úgy gondolom, hogy bajaink nagyobb része ebből a tényből származik.

Tedd a szívedre a kezed, kedves olvasóm, ugye te is könnyedén tudnál felsorolni környezetedből (családból, iskolából, munkahelyből, közműcégről, egészségügyből stb.) 10 olyan is dolgot, melyek irritálóan rosszul vannak összerakva.

Hogy folytassuk és egyben aktualizáljuk a sort, ilyen rosszul összerakott dolog a magyar karácsony is.

Nem arra gondolok, hogy pénz, fogyasztói társadalom, egynapi szeretet és hasonló klisék.

Óh, nem, én konkrétan a szervezésről beszélek. Hogy itt van másfél hét, amikor nem kell munkába mennünk, vitatkoznunk a főnökkel, nem kell a gyereket felkelteni fél hétkor, sötétben kakaót készíteni neki majd délután megint csak sötétben begyűjteni. Nem kell elintézni hivatali ügyeket, talán még számlákat sem kell fizetni. Merthogy bezár az egész ország. Szóval most elméletileg lenne egy kis nyugalom, nem sok, de annyi talán igen, hogy erre a nyugalomra támaszkodva egy darabig aztán ismét lehessen bírni a gyűrődést.

Ehelyett a magyar karácsony maga a stressz, annak tiszta formájában: ajándékok után rohanás, aggódás a pénz miatt, és legfőképpen azért, hogy otthon „minden elkészüljön”. Legtöbbször persze mi magunk készülünk el agyilag, alig várva, hogy vége legyen ennek a hajcihőnek, beleértve a második hullámot, a szilvesztert is.

„Végül is túl lehet élni” – mondja a rezignáltan az események közepette a magyar háziasszony, mintha a karácsony legalább a tatárjárással, a világháborúkkal, a nyilas és a kommunista rémuralmakkal lenne egyenértékű. Merthogy – kis szerencsével – azokat is túl lehetett élni.

És ha túléltük, akkor aztán majd januárban kipihenjük a fáradalmainkat a munkahelyen.

Szervezés kérdése az egész.


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés