A tudatlanságtól a bécsi Billáig: házi gyártású mémjeim 2017. májusában
Ha gondoljátok, nézzétek egyben a múlt havi mémtermésemet. Szép termékeny volt ez a hónap.
Ha gondoljátok, nézzétek egyben a múlt havi mémtermésemet. Szép termékeny volt ez a hónap.
Na nem túl sokat, de annyiban mégis érdekes, hogy csak nekem mondta. És ezzel az archívum rovatom újabb bejegyzéssel bővül.
Ezt a blogbejegyzést nem azért írtam, hogy helyettesítse a lépcsők megmászását, éppen ellenkezőleg: hogy biztassalak benneteket erre. A Mecsek igazi szépségei ugyanis nem Pécs közelében vannak.
Összefoglalva: van itt a szomszédban egy látszólag majdnem tökéletesen működő ország, ami mégsem lehet annyira tökéletes, ha nem tud megoldani egy ilyen primitív ügyet.
Az elmúlt években többször is megfordultam az angol fővárosban. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a kötelező látnivalókat (Tower, királyi London, British Museum) már korábban letudtam, így lelkiismeret-furdalás nélkül tudtam nekiállni a magyar turisták által kevéssé ismert helyszínek és felfedezésének.
Nem egy embert igyekeztem már meggyőzni Ian Brown nagyszerűségéről, de nagy sikerekről nem tudok beszámolni.
Szombat este valamerre mozdulni kellene, de olyan sok választás nincs. A Savaria mozi előterében a 30Y játszik. Ha nem láttam volna őket már hússzor, talán szóba jöhetne Beck Zoli és csapata, de én most valami másra vágyom.
Ezekkel az infantilis felnőtt-mesékkel az a baj, hogy nem a gyerekkor édes ízét hozzák vissza, hanem valami egészen mást.
Tudjátok, ezek azok a saját gyártású, vicces vagy szomorkás képeim, amelyek a múlt hónap során felkerültek a Facebookra. Elég sok volt belőlük.
A török író többek között a kultúrák ütközésének és egymásba fonódásainak ábrázolásáért kapta meg a 2006-os Nobel-díjat. A kétkötetes regény elolvasása után azonban cseppet sem érezzük, hogy sokkal többet tudnánk arról a világról. Sőt. De éppen ez benne a csavar. Vagy hogyan is van ez? Nem, persze hogy nem kötelező […]