Terrorista migránsokkal álmodtam



De komolyan.

Éjfél előtt soha nem megyek ágyba, mert ha fáradt vagyok, akkor rögtön elalszom, és ha elalszom, akkor éjfél után nem sokkal felébredek, ami nem jó.

Tegnap este viszont megcsíphetett a cecelégy, mert bár éjfél előtt elaludtam, nem ébredtem fel, csak reggel 6 óra felé.

Megnyugodva konstatáltam, hogy még van másfél órám óracsörgésig. Ilyenkor még vissza tudok aludni, ami azért jó, mert tudom, hogy sok kicsi, de nagyon mozgalmas, dinamikus, plasztikus, kissé őrült álom következik.

Ezeket az álmokat általában megtartom magamnak, de ezt most közreadom Nektek, merthogy még az sem lehetetlen, hogy közérdekű információkról van szó.

Az álom

Valahol Franciaországban voltam, egy bevásárlóközpont kevéssé mozgalmas részén, talán valamilyen kulturális részleg lehetett.

Egyszer csak egy szakállas férfi keveredett oda, és rám fogta az élesre töltött fegyverét. Legnagyobb meglepetésemre nem estem pánikba, az esélytelenek nyugalmával ütöttem-vágtam, igyekeztem kicsavarni a kezéből a puskát.

Közben többen is érkeztek, egyre nagyobb lett a dulakodás, és rólam valahogy megfeledkeztek, kikerültem az események középpontjából.

Bécs, Shopping City Süd

A fotót másfél hete készítettem az egyik bécsi bevásárlóközpontban. Az osztrák fővárosban (ahol már 14,6 % az idegenek aránya) semmit nem tapasztaltam a menekültes mizériából. A fotóba csak annyira nyúltam bele, amennyire az agyunkba nyúl bele a propaganda.

Rendőrt vagy valamilyen rendfenntartót igyekeztem találni, de semmi ilyesmi nem volt, a megannyi üzlet környékén még biztonsági őröket sem leltem. Bosszankodtam, hogy ez hogyan lehet.

Közben egyre nagyobb lett a cirkusz, jajkiáltások hallatszottak és talán lövések is dördültek, de emberek lazán sétálgattak a bevásárlóközpontban, és félelemmel vegyes közönnyel nem mentek a dolgukra.

„Még a végén Orbán Viktornak van igaza” – mondtam fennhangon, majd úgy döntöttem, hogy én sem tudok itt segíteni.

Egy lépcsőn mentem felfelé, amikor láttam, hogy annak a vasalásai kilógnak a betonból, és alig tartja valami az egészet. Aztán lépéseim alatt elkezdett süllyedni és dőlni az egész szerkezet.

Erre ébredtem fel.

Erre emlékeztem egész nap.

Erre lehet politikát építeni.



mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés