De komolyan.
Éjfél előtt soha nem megyek ágyba, mert ha fáradt vagyok, akkor rögtön elalszom, és ha elalszom, akkor éjfél után nem sokkal felébredek, ami nem jó.
Tegnap este viszont megcsíphetett a cecelégy, mert bár éjfél előtt elaludtam, nem ébredtem fel, csak reggel 6 óra felé.
Megnyugodva konstatáltam, hogy még van másfél órám óracsörgésig. Ilyenkor még vissza tudok aludni, ami azért jó, mert tudom, hogy sok kicsi, de nagyon mozgalmas, dinamikus, plasztikus, kissé őrült álom következik.
Ezeket az álmokat általában megtartom magamnak, de ezt most közreadom Nektek, merthogy még az sem lehetetlen, hogy közérdekű információkról van szó.
Az álom
Valahol Franciaországban voltam, egy bevásárlóközpont kevéssé mozgalmas részén, talán valamilyen kulturális részleg lehetett.
Egyszer csak egy szakállas férfi keveredett oda, és rám fogta az élesre töltött fegyverét. Legnagyobb meglepetésemre nem estem pánikba, az esélytelenek nyugalmával ütöttem-vágtam, igyekeztem kicsavarni a kezéből a puskát.
Közben többen is érkeztek, egyre nagyobb lett a dulakodás, és rólam valahogy megfeledkeztek, kikerültem az események középpontjából.
Rendőrt vagy valamilyen rendfenntartót igyekeztem találni, de semmi ilyesmi nem volt, a megannyi üzlet környékén még biztonsági őröket sem leltem. Bosszankodtam, hogy ez hogyan lehet.
Közben egyre nagyobb lett a cirkusz, jajkiáltások hallatszottak és talán lövések is dördültek, de emberek lazán sétálgattak a bevásárlóközpontban, és félelemmel vegyes közönnyel nem mentek a dolgukra.
„Még a végén Orbán Viktornak van igaza” – mondtam fennhangon, majd úgy döntöttem, hogy én sem tudok itt segíteni.
Egy lépcsőn mentem felfelé, amikor láttam, hogy annak a vasalásai kilógnak a betonból, és alig tartja valami az egészet. Aztán lépéseim alatt elkezdett süllyedni és dőlni az egész szerkezet.
Erre ébredtem fel.
Erre emlékeztem egész nap.
Erre lehet politikát építeni.
Szólj hozzá!