Ma volt szerencsém öt perc erejéig belenézni a TV2-n futó Jóban rosszban sorozatba.
Mintha egy középiskola bénácska színjátszó szakköre lenne. Egészen lenyűgözött, hogy ilyesmit nyomnak este 8 órakor. Van bukéja, nehogy rákapjak.
Ma volt szerencsém öt perc erejéig belenézni a TV2-n futó Jóban rosszban sorozatba.
Mintha egy középiskola bénácska színjátszó szakköre lenne. Egészen lenyűgözött, hogy ilyesmit nyomnak este 8 órakor. Van bukéja, nehogy rákapjak.
Bármilyen hihetetlen, nekem nagy bajom nincs ezekkel. Nem érdekelnek, és kész. Még azt is el tudom fogadni, hogy valakit kikapcsolnak. Csak a helyén kell kezelni őket. (Magyarul tudni kell, hogy szarok.)
Abban sem hiszek, hogy korábban okosabb volt a nép, mert milyen szépen beszopta a kommunizmust is. Habár most érdekes gondolatokat olvasok (vagy éppen belemagyarázok) a tudománytörténeti könybe(n). Ha lesz időm megosztom veletek.
Ez a borzalom szinte megrendelésre kezdődött a “Szomszédok” című szájbarágós rémálommal (nehézkes, kádári stílusban, borzalmas zenével), majd “kapitalista” stílusban folytatódott a “Família KFT”-vel, amely aktívan segítette a magyarság még megmaradt néhány agysejtjének elsorvasztását. Sajnos azóta kiderült: van még lefelé. Asszem az sem volt véletlen, hogy a “Barátok közt” egyik alakja feltűnően hasonlít egy azóta visszavonult politikusra. A figura természetesen nagyon rokonszenves, öreg pincér. A politikus kevésbé.
Az a szörnyű, hogy a “Kántor nyomoz” c. kommunista rémfilmsorozat a profizmus teteje volt ezekhez a mai Tesco takarékos vakarékokhoz viszonyítva. Mindtől butultunk, ahogy kell.