Ha kormánypárti sajtó lennék, bizonyára teli torokból, harsányan és címlapon hoznám, hogy ma délután sikerült 24 másodperccel jobbat futnom, mint a múltkor. (Összesen: 20 kör = 8 kilométer = 55 perc 52 másodperc.)

Én azonban ezt módfelett szerény eredménynek tartom, mert azt jelenti, hogy körönként alig több, mint egyetlen másodperccel sikerült javítanom a múltkori vánszorgásomon.

Nem valami bikás, valljuk be. (Szakirodalom itt.)

Ráadásul ez a szerény javulás is valószínűleg annak köszönhető, hogy a tizedik kör tájékán annyira gyalázatos volt a részídőm, hogy megijedtem, és elkezdtem szedni a lábam. Ekkor a sebességem felpörgött annyira, mint amikor anyu két cekkerel megy haza a Penny Marketből.

A múltkor a melegre fogtam a teljesítményt, most nézzünk valami mást. Legyen mondjuk a gyülekező felhők, az egyeletlen salak, a fűcsomók a futópálya szélén és a hétvégi születésnapi krémes torta.

Viszont a vizuális hatás kedvéért készítettem nektek fotót.

És ha tehetitek, mozogjatok.

És mondjatok nemet a stadionokra.