Több mint bosszantó, hogy az ember tudván tudja, hogy mindennap értelmes szakirodalmat kellene olvasnia, van is belőle bőven, ehelyett hivatalokban papírokat tölt ki (hova tűnhetnek a sokkmilliárdos informatikai fejlesztések?), 27 százalékos áfát számol oda-vissza, próbálja követni a naponta változó jogszabályokat, és leginkább próbálja orvosolni a cég működésének megannyi apró-cseprő, de a túléléshez szükséges napi feladatát, amelyekbe aztán reménytelenül elveszik.

A szakirodalom és a jövő eközben olvasatlan marad.

Gyanítom, nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.

Így nem zárkózik fel soha Magyarország, így lesz mind nagyobb és nagyobb a szakadék.

És láthatóan senkinek nem érdeke a hídépítés.

De nehéz tudomásul venni.