Szerintem az jó jel, ha városkerülő futás közben, az októberi napfényben elém hullik egy gesztenye a fáról, és mikor felszedem a társaival többivel együtt, összesen nyolc gesztenyét számolok meg a két tenyeremben.

Nyolc volt egykoron a szerencseszámom, ez volt focimezem hátuljára varrva, amikor külvárosi grundcsapatot szerveztünk.

Mi is a vadgesztenye titka? – teszem fel magamnak a kérdést, merthogy futás közben van idő tűnődni ez élet fontos kérdésein.

Talán a gyerekkor, a tenyérbe simulás, a megnyugtató tapintás, az őszi napfény, meleg barna szín, a szobor alapanyag, a l’art pour l’art dekoráció, a termés maga vagy a szép levelű nagy fa – jut eszembe nagy hirtelen.

A gesztenyéket persze hazaviszem, mert a gesztenyék olyanok, néhányukat minden évben haza kell vinni.

A szülőházam egyébként egy “Gesztenyés” nevű városrészében volt.