Persze nem kérdezett meg korábban senki erről, de ha magkérdezett volna valaki, akkor a tartalom kontra forma kérdésében a strigulát az első rublikához húztam volna be.
Általánosságban is, meg úgy konkrétan is.
Ezért nem érintett meg önmagában a jazz zene, a francia újhullámos filmek, Babits versei, a beltéri dizájnok vagy az emberi test külső dizájnja. Valami még kellett hozzá.
Az utóbbi időben viszont mintha változnának a dolgok. Itt van például Nádas Péter Párhuzamos történetek című regénye, melyet a végre már önmagában a rafinált is kifinomult forma miatt kezdtem élvezni, és ennek folyományaként meglepődve tapasztaltam, hogy a most elkezdett Faulkner-könyvben is ezt keresem és meg is találom.
Résen kell lennem, nehogy elsodorjon valami váratlan formaláz.
Szólj hozzá!