Minden ízében Pannónia szülöttének érzem magam, a dunántúli városokban és a dunántúli tájakon érzem otthon magam, ha átmegyek a Dunán, mindig egy picit idegen világ vesz körül. És ez már valószínűleg nem is nagyon fog megváltozni.
Viszont – és erről győzött meg újra a két nap Kecskemét – sehol máshol a világban nem lehet akkorákat enni, mint az Alföldön. Az ottani levesekhez, a pusztai ételek bátran fűszerezett mai utódjaihoz képest bizony némileg sápadtnak tűnik a nyugat-magyarországi gasztronómia.
De ezt ne mondjátok el senkinek. Köszönöm.
Ez teljesen így van.Bárkinek mondtam még ,hogy mikor átlépek a Duna másik oldára,mintha teljesen máshová érkeznék.Utoljára mikor Szombathelyről jöttem hazafelé volt ez az érzésem.Mikor felültünk a Sátoraljaujhelyi vonatra már teljesen a hatása alá kerültem.Ideges, nyugtalan, izgatott lettem.Nem tudom, talán a levegő teszi ezt….