Az utóbbi napokban kétszer is lent voltam egyik kedvenc helyemen, az egykori SZSE-pályán, hogy mindkétszer apró, de dupla örömben legyen részen.
1. Örültem annak, hogy emberek vannak a füvön, salakon. Nem sokan, de vannak. Pihennek, futnak, passzolgatnak. Ha csak egy is közülük azért volt ott, mert rátalált erre, már megéri ez az egész szakma.
2. Örültem annak, hogy én is ott vagyok, hogy én is tudok futni. Nem is olyan rég, még csak sóvárogva tekintettem be a kerítésen, amikor oly sokszor elhaladtam mellette.
Szólj hozzá!