Nem zárom ki a lehetőségét, hogy mindenki olvasta kulturális-sajtódíjgyanús szösszenetemet a Kimozdulón, és erről beszél már ország-város, de a biztonság kedvéért még egyszer ideírom: vettem négy könyvet a könyvtári kiárusításon, 500 forintért, egy közepes méretű fagyi áráért.

Szóval amikor otthon, este nyugodt körülmények között megnéztem a vásárfiát, akkor láttam, hogy mind az 1994-es, mind az 1995-ös Körképben (a kortárs novellaírók krémjének éves antológiája) ott szerepel a neve szerzőként általános iskolás osztálytársamnak, egykori legjobb barátomnak.

Több mint két évtizede nem találkoztunk. Mindkettőnknek másként és máshova kanyargott az élete.

De azért beleolvasni ezekbe történetekbe, beazonosítani a helyszíneket, időt, szereplőket … hát bizony, hát bizony, hát bizony.