Gondolom, nem vagyok egyedül, aki észrevette, hogy az utóbbi években rohamosan terjed a tegezés Magyarországon.
Nem új jelenségről van szó, korábban is tapasztalható volt, hogy az azonos munkakörben vagy azonos munkahelyen dolgozók, azonos pozícióban levők mindenféle pertuivás nélkül tök ismeretlenül egyszerűen tegezni kezdték egymást. A ráadásul egyre gyorsul, mindenki egyre szélesebb körben értelmezi az azonos munkakört és az azonos társadalmi pozíciót.
Hogy mindez mit tükröz, azt majd a szociológusok és a nyelvészek elmagyarázzák (mindkettő kellemesen felelősségmentes állás), ám érdekesebb, hogy a tegezés immár kezd univerzálissá válni, korábban elképzelhetetlen helyeken és szituációkban bukkan fel.
„Csak tedd le a cuccot valahova!” – mondta például tegnap a futár, aki egy csomagot jött begyűjteni a lakásomról hajnali 8 órakor. A srác nálam 15-20 évvel volt fiatalabb, ami akár hízeleghet is, hogy biztos fiatalabbnak látott a felkelő nap fényénél. A tegezés ennél furcsább volt a szituáció és a szereposztás (szolgáltató kontra megrendelő) szemszögéből, de ezek szerint már itt is elindult valami erjedés.
Senki ne értse félre, nem akarok semmi következtetésre jutni, egyszerűen csak konstatálom a tényeket.
Erről én is írni akartam, csak más szemszögből: pár fotóval illusztráltam volna, hogy a lépcsőházakban tegező hangnemben mindenféle papírdarabkákon található kiírások milyen közvetlen hangnemben szólítják meg az embert. Pl. Ne nyomd hosszan a csengőt!; Ne dobj be raklámújságot!; és a nagy kedvencem, amikor valaki kiír az előbbiekhez hasonlót, és a végére odabiggyeszti, hogy “kössz” – így (minumum) két s-sel.