Már túltettem magam a nagy okoskodásokon, a számok önmagában is érdekesek.

Az Economist online kiadása tegnap jelentette meg az Európai Bizottság számain alapuló diagramját.

A megkérdezetteknek arra kellett választ adniuk, hogy mennyire érzik kellemesnek vagy kellemetlennek, ha egy bevándorlóval kell társadalmilag érintkezniük.

Magyarországról nézve szinte hihetetlen, hogy az európaiak több mint a fele inkább kellemesnek, mintsem kényelmetlennek találja az ilyen szituációt, de az országok között hihetetlenül nagy különbség van.

A kapcsolatteremtés terén a leglelkesebbek a spanyolok és a svédek, akiknek több mint 80 százaléka „kényelmes” helyzetnek tartja a bevándorlókkal történő interakciókat. Ez egy hangyányit más kép, mint amit a magyar állam megtámogatott propagandamédia nyomatott a választások előtti dicstelen kampányban.

Az ábra szerint összességében sem a franciáknak, sem az angoloknak nincs egetverő baja a bevándorlókkal. Ez utóbbiak egyenesen szeretik, ha az orvosuk bevándorló. Az sem mellékes, hogy az Európából odasereglő fiatalok sokkal több adót fizetnek, mint amennyit a társadalombiztosításból vagy egyéb szociális juttatásból kivesznek a költségvetésből. Hogy mindez hogyan illeszkedik a nagysikerű brexithez, azt ne kérdezzétek.

Ahogy a mellékelt ábra mutatja, arányaiban a legtöbben két szegény kelet-európai országban, Magyarországon és Bulgáriában idegenkednek a bevándorlóktól.

Az Economist azt a következtetést vonja le, hogy minél több bevándorló van egy országban, annál elfogadóbbak irányukban az emberek, így nem volt nehéz dolga Orbán Viktornak a migránsozással, hiszen nálunk hírmondó is alig van belőlük.

Szerintem meg azért ez némileg összetettebb kérdés, Olaszországról és Ausztriáról például szép hosszan lehetne vitatkozni.

Igen ám, de a Habony- és Vajna-médiáknak, a közszolgálatinak csúfolt adóknak és a töketlen ellenzéknek köszönhetően a racionalista érveknek és ellenérveknek éppen kuss van.

Én meg – jobb híján – megvonom a vállam.