Na, gyorsan összecsapom ezt az olvasónaplót, mintha csak nyári szünetre kapott házi feladat lenne, vagy mintha John Grisham lennék és a sokadik sikerponyvámat írnám.

Ha közöttetek van, akitől kaptam, akkor kétszeres mea culpa, de tényleg nem emlékszem, hogy került hozzám, egyedül az a biztos, hogy nem én vettem.

De a témája érdekesnek ígérkezett, így aztán betáraztam az ágyam felőli polcra, hogy majd nyáron vízparti olvasmányként szolgál.

És szolgált is becsülettel.

Főszereplője Joel Backman lobbista, aki a lehető legnagyobban mozgatta a szálakat Washingtonban, de aztán bukott és börtönbe került, ahonnan most elnöki kegyelemmel szabadul, majd árkon-bokron menekülnie kell, mert a múlt veszélyes dolog, főleg, ha az kiegészül néhány professzionalista gyilkossal.

Van itt minden, ami szem-szájnak, nyárnak és vízpartnak kellemes: pénz és hatalom, politika és intrika,  FBI, CIA, Moszad, az orosz, kínai és szaúdi titkosszolgálatok, menekülés és izgalom, jellemfejlődés és egy lassan bontakozó kései szerelem.

Némileg kár, hogy sem a 27 fokos Balaton, sem a lángosos bódé nem tudta feledtetni a méretes lyukakat és következetlenségeket a történetben, a karakterek vékonyságát, a korlátolt szókincset, az egyszerű párbeszédeket és narrációt.

Na de ilyen könyveket nem azért olvasunk, hogy valami fene nagy irodalmi élményben legyen részük, hanem a szórakozás végett, ha már nem járunk a Szigetre, nem vagyunk kíváncsiak a Dolly Rollra a helyi kolbászfesztiválon és nem érdekelnek a Palvin Barbi-hírek.

Szórakozni meg nagyon is megteszi, ráadásul az eredeti angol szöveget is bevállalhatja az, aki valahol közép- és felsőfok között tart, és szeretné a szókincsét bővíteni és többet tudni a washingtoni politikai mélyvízről és az észak-olasz Bolognáról.

Merthogy a végére hagytam a két – számomra – legfontosabbat.

John Grisham – aki mellesleg az egyik legsikeresebb amerikai bestseller író, nevéhez fűződik A cég című regény, amiből a hollywoodi sikerfilm is készült – elég hihetően avat be minket az amerikai főváros lobbiposványába és a számunkra alig felfogható hatalmi játszmáiba.

És akkor itt van még a regény fő helyszíne, Bologna. Az olaszórák mellett afféle útikönyvet is kapunk a városról, annyira lelkesen, hogy olvasás közben néha az volt az érzésem, hogy az író jobban élvezte a helyszín tanulmányozását, mint a titkosszolgálati kakikeverést.

És most komolyan gondolom, hogy el kellene mennem Bolognába.

A regény magyarul A manipilátor címmel jelent meg.

Értékelés: 6/10