Tegnap este egy kedves, tisztességes, vidám valóság-mesét láttam, ami többet tesz a magyar-cigány együttélésért, mint a számtalan sokmilliárdos kormányprogram.

A falu cigányainak focicsapata nemzetiszín mezben áll a nagy stadion közepén, szól a magyar himnusz, hogy „megbűnhődte már a nép a múltat s jövendőt”, ők boldogan és megilletődötten integetnek az éljenző közönségnek.

A filmbeli jelenet persze csak a narrátor-főszereplő kiskamasz, Fingi (Lakatos Erik) álmában zajlik, a valójában azért nem pont így mennek a dolgok.

Valahol Észak-Magyarországon vagyunk, ahol egy kis falu mindennapos, szegényes életét éli. A férfiak kocsmáznak és focit néznek, a nők pletykálnak, a politikusok korruptak, a faluvégi cigányok meg fát és fémet lopnak.

Ebbe a soványka idillbe robban bele a helyi kispályás bajnokság, pontosabban egy elszármazott, titokzatos brazil milliomos, aki meghívást ígér a győztes csapatnak.

A falut mégsem ez, hanem a szintén focimániás romák csapatának, a Braziloknak a nevezése forgatja fel, merthát hogy jönnek ők ehhez, ráadásul egész jól rúgják a bőrt.

Innentől kezdve az események a felkészülés és a meccsek körül forognak, csak hát a foci az mindig több magánál, különösen ebben a helyzetben az.

Természetesen megjelenik a politika és – magyar filmekhez képest szokatlanul erőteljesen – a vallás is. Az előbbi a realista polgármester és romlott helyettese (Fekete Ernő és Schmied Zoltán), az utóbbi az egyik kulcsszereplő, a helyi plébánoson (Bánki Gergő) keresztül.

Itt jegyezzük meg, hogy számos más nagy név is felbukkan (Gryllus Dorka, Dobó Kata, Schell Judit, Anger Zsolt, Gáspár Laci), valószínűleg nem is annyira a szerep, csak gesztus kedvéért. A zenét Bornai Tibor jegyzi, a betétdalt Jordán Adél énekli.

Az alkotók amúgy számtalan egyéb olyan szálat is görgetnek, mint a hétköznapi rasszizmus, a hatalommal való visszaélés, a szociológia, a kriminalisztika, a pszichológiát, a szerelem ereje, de villanásokra valódi emberi drámákba is belefuttatják a nézőket.

No nem kell megijedni, csak a mélységek háttérben maradnak, csak a filmkészítők csak jelzik, hogy tudnak róluk, de nem kívánnak lejjebb merülni, a vígjáték nem erre való.

Nevetünk is rendesen a Savaria mozi kamaratermében, általában felszabadultan és jóízűzen, olykor elszorul ugyan a szívünk, talán még néhány szem is párás lett a vetítőterem sötétjében, de csak pillanatokra, mert a rendezők (M. Kiss Csabát és Rohonyi Gábor) nem adnak sok időt a sötét oldalnak, csak éppen annyit, hogy tudatosuljon, micsoda nagy ellenfeleket kell legyőznie a Braziloknak, beleértve saját magukat.

Nem lehet nem észrevenni a párhuzamokat olyan vígjáték előzményekkel, mint az Üvegtigris (magyar vidéki realizmus), az Indul a bakterház (kópé fiúgyerek narratíva) vagy a Macskajaj (a cigány életforma humora), de a Brazilok összehasonlítás és előzmények nélkül, önmagában is megállja a helyét.

Nemcsak azért, mert professzionális módon összerakott, roppant közönségbarát alkotásról van szó, hanem mert a maga műfajában tabukat döntöget.

A cigánykérdésből jóval egyszerűbb drámai, vagy dokumentarista filmet készíteni, no de egy vígjáték egy ilyen aláaknázott mezőn már igazi kötéltánc.

Az alkotók hihetetlen ösztönnel lavíroznak a rögvalóság és tündérmese, a mindannyiunkban élő sztereotípiák és politikai inkorrektség, a vallási kérdések, klisék és a didaktika jéghegyei között, és szinte sértetlenül megússzák a kalandot.

Úgy döntögetnek tabukat, hogy észre sem vesszük, mint ahogy talán az sem tudatosul bennünk, hogy a film talán többet tesz a cigány-magyar együttélésért, mint az összes eddigi sok milliárdos kormányprogram.

És ha találunk is hibát benne, mert azért van rendesen (elkötetlen szálak, következetlenségek, amatőr színészi munka), annyival magával ragad a film jóindulata, szerethetősége és általános üzenete, hogy nem foglalkozunk velük, mint ahogy, hogy egy stílszerű hasonlatnál maradjuk, a kihagyott tizenegyes sem számít, ha megvan a győzelem.

A foci esetében – teszem hozzá halkan – egyébként gyakran nem is a végeredmény érdekes, hanem hogy hányan drukkolnak a csapatnak. Ebből a szempontból mindenképpen fontos film a Brazilok.

Értékelés: 8/10