Október 2. fontos dátum. 65 évvel ezelőtt ezen a napon született Sting (eredeti nevén Gordon Matthew Thomas Sumner), aki jó annak idején nagy gellert adott a zenei ízlésemnek, és mellékesen még a Police együttes frontembere is volt.

Valószínűleg fontos előzmény, hogy általános iskolás ballagásomra egy Sokol rádiót kaptam a nagybátyámtól.

Még mielőtt nekiálltok kajánul mosolyogni, gyorsan elmondom, hogy ez egy komoly Sokol rádió volt, tényleg meghökkentően tisztán szólt, nagybátyám mindig is szerette a minőségi dolgokat, főleg ha azok műszaki cikkek.

„Hadd szokja a fiú a rendesebb hangzást” – gondolhatta; és én szoktam is.

Nem tudom, hogyan alakult volna a zenei ízlésem, ha akkor későn este valami dobozhangú rettenet van az ágyam melletti szekrényen, de szerencsére a jó hangú Sokol volt ott bekapcsolva, én meg olyant hallottam, amilyent még soha.

1979-et írtunk, a Police „Walking On The Moon” dala szólt, én meg csak füleltem, elvarázsoltan, elzsibbadva, egy másik dimenzióba emelkedve.

Ott és akkor örökre megváltozott a zenéről való gondolkodásom.

15 éves voltam.

Aztán bemondták, hogy ez volt a Police együttes, meg hogy új hullám, London, és én egyszerre szerettem volna ott lenni, ahol ilyen feszülten intelligens, fojtottan lüktető zenék születnek, és ujjongtam, hogy a zene – a Sokol segítségével – még a kelet-európai kisszobám sötétjében is rám talált.

Utána persze még sok zene elvarázsolt, sok zenekart megszerettem, sokakból kiábrándultam, de a Police-daloknál még ma sem tekerem el a rádiót, különösen az első korszakból származókat hallgatom örömmel, merthogy egészen valószínűtlen módon megőrizték frissességüket, rejtélyüket.

A Walking On The Moon Sting szerzeménye, és egy részeg müncheni éjszaka terméke. A zenész egy koncert után mámorosan beszédült a szálloda ágyába, de rögtön kis pattant onnan, amikor a fejében önálló életre keltek a később világhírűvé lett gitárriffek.

Sétált a szobában, és azt kántálta, hogy „walking round the room”.

Másnap reggel, immár józanon leírta a dalt, de a fenti sort idiótának találta, így aztán abból „Walking ont he Moon” lett.

Önéletrajzában Sting még annyit elárul, hogy a szöveget részben első komoly barátnője ihlette. Amikor a lány házától hazafelé tartott, a szerelmes fiú úgy érezte, mintha Holdon járna, ahol alig van gravitáció.

Gondolom, ti is tudjátok, milyen is az.

A dalnak van hivatalos videója is, de az nem hozzátesz, inkább elvesz a szerzeményből.

Legjobb egyedül, egy sötét szobában hallgatni, valami jobb minőségű hangzóeszközön.

Higgyetek nekem.