Minden józan eszű ember tudja, ha a kormány csak egy hangyányit komolyan gondolná az állampolgárok egészségét és a mozgást, akkor nem a tragikomikus stadionprogramba öntené bele a pénzt, hanem a tömegsportba, illetve az infrastruktúrájába.

Mondjuk zárható, világítással rendelkező kispályákra, ahol a gyerekek (és felnőttek) rúghatnák kedvükre a bőrt, dobhatnák a kosarat, illetve csecse futópályákra, amelyek segítenének a hezitálóknak, hogy elszakadjanak a tévé és a monitor elől, lábukra futócipőt húzzanak.

Hogy a szombathelyi stadion 9,6 milliárd forintjából pontosan hány méter hi-tech futópálya jönne ki, azt csak – osztások, szorzások és levonások után – a közbeszerzési tanácsadók tudnák pontosan kiszámolni, de ezt a kontrasztot már csak azért sem erőltettem eddig, mert én, együgyű, valami zavaros ok miatt abban a hitben ringattam magam, hogy a minimum harmincszor átadott Csónakázó partján egy 21. századi futópályát építettek.

Ma este aztán kiderült, hogy erről szó nincs.

A tó partjára eddig azért nem mentem, mert a közelemben van az SZSE-pálya, aztán amikor ősz elején ezt meguntam, a masszív 10 kilométereimmel kifutottam a városból Olad felé. Csak hát egyre korábban sötétedik, és kellett valami új téli terep, merthogy világítás ezeken a helyeken nincs, és az Aréna Savaria melletti atlétikapálya is sötét volt késő délután, amikor arra jártam a múlt héten.

Így jutott eszembe a Csónakázótó mint elegáns megoldás.

15 perc értem oda futva a Wesselényi utcából, kanyarogva a belvárosi utcákon, zöldre várva a lámpáknál, de doppingolt a tudat, hogy majd a tóparton megkapom érte a kompenzációt.

Nos, nem mondom, hogy teljesen használhatatlan, csak éppen stabilan alatta teljesített a várakozásaimnak.

A helyi médiákban megjelent esti fotók alapján valamiféle varázslatot vártam, fényben úszó partot, lábkényeztető futópályát és mindezt élvező tömeget.

Ehelyett kaptam egy jól-rosszul világított, apró kaviccsal felszórt ösvényt, amely (hirtelen nem tudok példát mondani, de biztos) sok mindenre ideális, de futásra semmiképpen. Így nem meglepő, hogy az itt futókkal nemhogy a Dunát, de a szomszédos Arany-patakot sem lehetett volna elrekeszteni az este.

Amúgy a tó a félsötétben közel sem látszott minden ízében megújultnak, majdnem úgy nézett ki, mint korábban, leszámítva az új (szintén nem szétvilágított) kishidat és a nemrég indult Deck kávézót. Eu utóbbinak a dizájnja kívülről tényleg pofás, belülről majd később megnézem. (És próbálok elvonatkoztatni a politikai pletykáktól.)

Négy kört futottam, közben azon törtem a fejem, hogy jó, jó, ez nem jött be, de akkor hol fogok én a téli estéken futni?

Ha ötletetek van, ne kíméljetek!