Soha nem voltam Kárpátalján, így meg nem tudom ítélni, hogy mekkora szükség van arrafelé a magyar segélyre, illetve fogalmam sincs, mi történik az ilyen pénzekkel.

Valójában nem is erről szól ez a blogbejegyzés; az istenért, félre ne értsétek!

Csak egy érdekességre hívom fel a figyelmeteket.

Ma reggel az MTI adta ki az alábbi fotót, az aláírt kísérőszöveggel:

Tiszasalamon, 2015. június 3. Egy idős asszony a kárpátaljai Tiszasalamonban, az Európa hotel előtti buszmegállóban 2015. június 2-án. Ezen a napon megérkezett Kárpátaljára a magyarországi jótékonysági szervezetek 100 millió forint értékű segélyadományát szállító, összesen nyolc kamionból álló konvoj. MTI Fotó: Nemes János

Na mármost, a kép főalakja így néz ki.

Miközben a néni számolgatja a pénzét a lerobbant buszmegállóban …

De ha kinagyítjuk a jobboldali részt, máris egy másik ukrán valóságban találjuk magunkat.

…. addig ez ugyanaz a fotó, de ők mintha mintha kevésbé lennének rászorulva az adományra.

Egy Michelangelo Antonioni (AnTónioni) veszett el bennem. Vagy a fotósban.