Mennyivel egyszerűbb két pohár bor után nyomkodni a fényképezőt a koncerten, lelkesen felmászni a színpadra a zenekar mellé, majd legvégén a büfében még egy pálinkát lecsúsztatni az ismerősökkel, hazaérve hajnalban a használható képeket leválogatni, meggyőzni magam, hogy nem is olyan rosszak, mintsem másnap reggel kinyitni egy tök üres Word-dokumentumot, amelynek bal felső sarkában ott villog a kurzor. (A fotón nem én vagyok.)
Szólj hozzá!