A múlt hétvégén négy napot Budapesten töltöttem, és még ha nem is akartam volna, akkor is észrevettem volna a fővárosban folyó választási kampányt.

Én meg akartam is.

Akarat nélkül talán észre sem veszem, hogy egy Bokros Lajos nevezetű fickó (akivel egykor a szülők a gyereküket riogatták) főpolgármester akar lenni, ha ló nincs, akkor szamár is jó alapon.

Hogy mennyire komoly ez az egész, azt jelzi, hogy a főpolgármestert nem óriásplakátokon, a lámpavasakon, fényreklámokon vagy buszokon, hanem A3-as, a fákhoz slusszdróttal hirtelenjében odagányolt, roppant gusztustalan, plakátnak jóindulattal sem nevezhető izékkel hirdetik itt-ott.

Ha nem tudnám az előzményeket, akár azt is hihetném, hogy egy roppant zseniális kampányfogásról van szó, amely a magyar néplélek „csináld magad” iránti vonzódására épít.

De tudom előzményeket

Kis magyar politikai tragikomédia 2014-ben.

Ne feledjük, mert sokáig hivatkozási alap lesz.