Nem titok, ma délelőtt a szerkesztőségben egy ideig hárman is zizengtünk a híren, mely szerint a NAV közzétette azon adózók listáját, akik be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztattak. (Pontosabban azoknak a listáját, akik megbuktak.)

El is kezdtük gyűjteni a szombathelyi és a Vas megyei vállakozásokat, akik el nem ítélhető módon a fekete-foglalkoztatással igyekeztek gazdasági előnyt kovácsolni.

A gyűjtemény részben el is készült, de a kezdeti lelkesedés után elbizonytalanodtunk.

Mert az tényleg csúnya, ha a Szörny Rt. a szerencsétlen alkalmazottak tb-hozzájárulásán akar spórolni, de gondoljuk végig, ezen a több mint 4800 nevet tartalmazó feketelistán hányan lehetnek olyanok, akik nem gonoszságból, nem fösvénységből vagy profitéhségből, hanem egyszerűen a túlélés reményében folyamodtak ehhez a jogellenes megoldáshoz. És ezzel, irgalom atyja ne hagy el, esetleg más embereknek, családoknak segítettek a túlélésben.

És közülük hányan lehetnek olyanok, akik pont a büntető és pellengére állító államnak a teherhegyei, irreális sarcai és a mindent elborító állami bürokrácia miatt nem tehetik meg, hogy legálisan foglalkoztassanak.

Mennyire ítélhető el mondjuk B. László idős autószerelő mester, aki feketén alkalmazza az ügyeskezű, munkanélküli Józsit, hogy együtt berheljék a falu öreg Ladáid és Skodáit, akiknek gazdái még ezt a munkát sem tudják megfizetni, nem beszélve a városok hivatalos márkaszervizeiről?

És mindez hogyan viszonyul a magyar-szlovák cukormaffiáihoz vagy azokhoz a cégekhez, akiknél valamiért soha senki nem talál semmi hibát, és akiknek a nevét Ti is tudjátok?

És hogyan teljesítene a kisvállalkozók világában az a politikus vagy NAV ellenőr, aki megalkotta az aktuális jogszabályokat, vagy aki levezényelte ezt a nagyszabású ellenőrzést?

Szóval mi, a jogállam nagy rajongói és hívei egy idő után arra következtetésre jutottunk, hogy ebben az esetben az az etikus, hogy nem erőltetjük az ilyenfajta pellengért.

A rendszerváltáskor még biztos voltam benne, hogy az idő múlásával szép lassan megbékél egymással az állam és a polgár. Hogy az előző majd az utóbbit szolgálja, az utóbbi pedig ezt kellőképpen respektálja.

Hogy az állam és állampolgár permanens élet-halál küzdelme a diktatúrák sajátossága.
.
Mostanában úgy elbizonytalanodtam.