A nevükön és a körülöttük kialakult politikai vonatkozású hisztin kívül nem sokat tudok az orosz Pussy Riot zenekarról.

Nem tudom, milyen zenét játszanak, nem tudom, miről énekelnek, mint ahogy azt sem, hogy valódi zenekar-e, vagy valamiféle politikai küldetést teljesítenek.

Még az is lehet, hogy azokhoz az ostoba és idegesítő nők közé tartoznak, akiket az ember messze elkerül, és akikkel véletlenül sem szabad vitába bocsátkozni.

Mindazonáltal, amikor egy tegnapi videón azt láttam, hogy Szocsiban a zenekar rögtönzött „előadását” az orosz rendfenntartók kozákügyi részlege lókorbácsok segítségével zárta rövidre, akkor valami nagyon kellemetlen érzés töltött el.

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=ivT-I-yxtdY]

Tudniillik máig él bennem az az 1979-es vagy 80-as komlói Hobo-koncert, amikor a rendőrök válogatás meggumibotoztak mindenkit, aki nem ült le a székekre. És mivel senki nem ült le, így szinte mindenki kapott az oldalára egyet-kettőt.

Köztül a társaságunkban levő középiskolás korú lányok is.

Nagyjából ekkor szembesültem először élesben a diktatúra lényegével.

Megnézve ezt a videót, minden eddiginél biztosabb vagyok benne, hogy Putyin világa nagyon nem az én világom.

És remélem, sokan vagyunk, akik így gondolkodnak.

Szóval óvatosan a gázzal, óvatosan Pakssal, óvatosan a kozákok ostorával.